Egy biztos kézzel főző nagymama már réges-régen megmondta volna, amit a kutatók most igazoltak: a hatodik íz a zsír íze. De miért is jó ez nekünk?
Évekig nagy verseny folyt: a fémes, a hűvös és a pikáns mellett szerepelt a kalcium és a szén-dioxid, illetve a kokumi is, ami telt ízként írható le. Meg persze a zsír. Hogy végül ez utóbbi nyerte meg a hatodik alapíz megtisztelő címét, az annak köszönhető, hogy a mellette kampányoló kutatóknak sikerült elsőként felfedezniük azokat a receptorokat a nyelv ízlelőbimbóiban, amelyek ezen ízcsoport felismeréséért felelősek.
A kísérlet során a tesztalanyok a zsír ízét keserű, irritáló, kellemetlen hatásúként írták le. A végső konklúzió viszont a nagymamák bölcsessége lett: a zsír kis mennyiségben vonzóvá tehet ételeket, míg ha sok kerül bele, nem találjuk finomnak a táplálékot.
S hogy mindez miért fontos? A válasz az evolúcióban keresendő az édes, a savanyú, a sós, a keserű, az umami és immár a zsír viszonylatában. Az ízek érzékelése ugyanis létfontosságú ahhoz, hogy tudjuk: ehető-e egyáltalán az, ami előttünk van. A keserű ízt például elsősorban a mérgező növényekhez kötjük, így életmentő lehet, ha kiszúrjuk.
A világ különböző pontjain azonban valamelyest másként érzékelik az emberek az ízeket, így a maláriával sújtott területeken élők keserű ízérzékelése például tompább. Ennek oka az, hogy a betegség gyógyulását segítő cianogéntartalmú növények meglehetősen keserűek, ám azok fogyasztása létfontosságú.
A többi alapíznek is megvan a maga jelentése: az édes valamiféle jutalmat jelöl, elégedettséget okoz az umami (kiváltója a nátrium-glutamát), ami jelzi, hogy az étel laktató. A savanyú ételek vitaminforrásra utalnak, a sósak pedig energiadús táplálékot jelentenek a szervezetnek. És bár sokan és sokáig hitték, hogy az erős ételeket külön érzik nyelvünk receptorai, valójában az, ami csíp, „csak” fájdalmat okoz a nyelvnek. Az erős tehát nem alapíz. A zsír azonosítása megakadályozza, hogy avas ételeket fogyasszunk, egy idő után pedig jelezheti a szervezetünknek, hogy többet eszünk a kelleténél. Így segíthet a túlsúly elleni harcban és a szívbetegségek kialakulásának megelőzésében.
Egyes állatok máshogy érzékelik az ízeket, mint mi. A macskák nem tudják azonosítani az édeset, a madarak a csípősre érzéketlenek. A pingvinek pedig kizárólag a sós és a savanyú ízeket ismerik fel. Ennek fő oka, hogy egyben, rágás nélkül nyelik le táplálékukat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!