FOTÓALBUM
„Ezek itt úgy néznek, majdnem mind, különben, mintha a többiek arcáért is felelősek volnának” – mondta Németh Gábor író Déri Miklós portrésorozatának megnyitóján, és bizonyításképpen elmesélte, hogy egy sebhely Barcs Miklós punkzenész arcán miatta van. Hogy lehet némi igazsága, igazolja, hogy Barcs és az ő sebhelye került az Arcok borítójára. Az a könyv első felét kitevő csoportképeken kitűnik, hogy egy sajátos közösség – a magyar underground értelmiség – kapcsolati hálójának tablóverzióját látjuk, de a közösség mint sorsközösség igazán a portréfotókon tűnik fel.
Alter freakshow: a magyar underground arcok kegyetlen tükörbenézése. Az az ország, amelynek ilyen értelmisége van, jobb, ha holnap fel se kel. A könyv mégsem temetésre, hanem játékra invitál.
Ha elkezded olvasni az arcokat, letehetetlenné válik az album. Meg akarod fejteni a kapcsolatokat, a kifejezéstelen arcokon ráncok és barázdák története után kezdesz kutatni, és időnként kikacsint az igazság: ilyennek lát minket a világ, a saját országunk, nyomasztó egy társaság vagyunk, de azért együtt egyáltalán nem olyan rossz nekünk, mint külön-külön.
És rájössz, hogy ez az a klub, ahova a belépő ára egy egész élet – Kovácsy Tibor újságíró portréja erre a legjobb bizonyíték (és nem azért, mert azóta meghalt): minden pórusa egy újabb budapesti éjszakáról, írásról, olvasásról, beszélgetésekről és vitákról, borokról és cigarettákról mesél. És a kívülállásról, amely itt bentlétet jelent.
(Szerk. Oltai Kata, Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, 2016. 225 oldal)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!