A történet a II. világháború utáni műkincskereskedelem alighanem legnagyobb botránya, amelynek főszereplője a huszadik század festményeire szakosodott hamisító, Wolfgang Beltracchi.
Vele együtt kerül a vádlottak padjára felesége, Helene Beltracchi, és még néhány tettestárs. Beltracchi „termékeny szakember” volt. A nyomozás eddigi eredménye szerint tizennégy évig látta el a piacot a múlt század ismert festőinek eddig nem látott műveivel. A legtöbb művét szakértők hitelesítették. A vizsgálatok által érintett szakértők egyike egyszersmind a legismertebb német napilap művészeti szakírója… A főszereplőnek eredetileg kevésbé olaszos vezetékneve volt, Fischernek hívták: a magas szőke fiatalember a hippik életét élte, lakhelye környékén a dél-németországi amerikai támaszpontokat látogatta, ott „tudatmódosító szerek” eladójaként is ismerték. Közben festegetett: utóbbi hobbiját apjától örökölte, aki vidéki templomok freskóira varázsolt szenteket, angyalokat, gyermekeket és bárányokat. Miután képek eladásából nem tudott megélni, különböző kudarcos vállalkozások után Wolfgang felvette felesége olasz vezetéknevét. A Lány hattyúval című Campendonk képet Beltracchiék több mint 67 ezer fontért adták el nyolc hónappal később a világelső aukciósháznak, a londoni Christie’s-nek. Az aukciós katalógusban egy ismert művészetkritikus értékelése volt olvasható, „a festőre jellemző fénylően világító expresszív színekről”. Több mint harminc további kép következett. Nem Európa legkeresettebb festőinek legdrágább műveit utánozták Beltracchiék, hanem az utánuk következő „második vonal” legismertebb szereplőit preferálták. A kiindulópont racionálisnak bizonyult: ezeknél a képeknél korántsem volt olyan alapos, minden részletre kiterjedő az eredetiségvizsgálat, mint az élkategóriánál. A karrier akkor tört meg, amikor Helene asszony húga egy kölni műkincskereskedőnek eladta Campendonk állítólag 1914-es Vörös kép lóval elnevezésű festményét. Nem kellett soká hirdetni a képet, 2,9 millió eurót ígért érte egy máltai cég. A máltaiak azonban szakértői véleményt szerettek volna látni, és egy velük kapcsolatban álló genfi műkereskedő tanácsát és közreműködését kérték. A genfiek különösnek találták, hogy a festményt kölni kollégáik nem vetették alá az árverés előtt alapos vizsgálatnak, és kérdést intéztek a műkereskedőhöz. Azt a választ kapták, Campendonk fia már igazolta, hogy a kép valódi, de természetesen beleegyeznek egy részletes szakértői vizsgálatba. Kár volt. Kiderült: a Vörös kép lóval színárnyalatai közt van egy olyan is, amelynek festéke 1914-ben még nem létezett. Ezt követően további időigényes kutatások kezdődtek a festmények kereteivel, valamint a Beltracchiék által áruba bocsátott képek hátoldalára felragasztott címkékkel kapcsolatban, amelyek az előző tulajdonosokat tüntetik föl, és ily módon a származás igazolására szolgálnak. Ennek során megállapították, hogy e képek egy része korábban eltűnt vagy elkallódott festményként volt nyilvántartva a szaksajtóban, fénykép vagy ábra nem készült ezekről; azt is megállapították, hogy harmincnégy képnek a keretei nagyon hasonlóak
A hamisítványgyanús képeket az ismert műkereskedők általában kiszűrik. A gyakrabban utánzott mesterek: Rippl-Rónai, Csók István, Vaszary János, Kádár Béla. Virág Judit galériás tavaly egy szakmai fórumon elmondta: fotók sokaságát tartalmazó archívummal rendelkezik, és így első látásra megállapíthatta, hogy a Katona Nándor festményeként beérkezett képet hat évvel korábban egyszer már Mednyánszkyként próbálták eladni. Hiába nyomoznak, az esetek többségében nagyon nehéz bizonyítani, hogy szándékos megtévesztés történik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
