Utolsó közös esténk

Amikor véget ért a Fonográf első búcsúkoncertje (1984-et írtunk), biztosak voltunk benne, hogy lesz ez még így se. És igazunk lett, mert húsz évvel később, a Kisstadionban megint összeállt a csapat, amely hivatalosan soha nem oszlott fel. Szép, nosztalgikus este volt.

A Spotify nevű internetes zenehallgató program nemrég közzétett kutatása szerint az ember zenei ízlését alapvetően azok az irányzatok és dallamok határozzák meg, amelyeket 13-14 éves korában hallgat. Ha ez igaz, akkor a mostani Fonográf-koncert közönsége nem egyszerűen nosztalgiázni jött el a Budapest Sportarénába, hanem még egyszer hallani A ZENÉT. Így aztán amikor némi késedelem és az Óbudai Danubia Zenekar nyitánya után végre felcsendült, hogy „Találd el, mit érzek”, egy komplett generáció gondolhatta, na végre, eltalálták.

Az alig ötvenperces első rész valójában csak felvezető volt, annak viszont kissé unalmas és sokszor pontatlan. „A szombat esti lány”-nál lett nyilvánvaló, hogy a most 72 éves Szörényi Levente hangja már nem a régi, innen kezdve több dalt énekelt egy oktávval lejjebb, mint húsz évvel ezelőtt. A régi szép időket legfeljebb Tolcsvay herfliszólója idézte a „Wagner úr” című számban, meg kell hagyni, ez ma is fantasztikusan szólt.

A szünet után először Levi kezdett el egészen mást játszani a „Ne vágj ki minden fát” helyett, aztán Szabolcs felejtette el az egyetlen számot, amit ő énekel („Vén vagyok, akár a Föld”), de ez nem szegte a kedvét a publikumnak. Furcsa módon a végére egészen belelendültek az urak, és bár a számok többsége lassabban szólt, mint megszoktuk, egész jó kis este kerekedett.

Amikor a végén elénekelték, hogy „Ha felépül végül a házunk”, erőt vett rajtunk a szomorúság. Mert ekkor lett teljesen világos, hogy ha lassúak és öregek is (mint mi magunk), már soha nem fogjuk látni őket együtt a színpadon. Marad a bakelit, néhány CD és a Spotify. Meglepően sok Fonográf-dallal.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!