1908. június 30-án azonosítatlan repülő tárgy csapódott a szibériai sztyeppe kellős közepébe. Ha meg kéne tippelniük, hova került végül ez az ufó, mit mondanának? Kicsit máshogy feltéve a kérdést: gondolnák, hogy ezt a nem azonosított, és már nem is repülő tárgyat e pillanatban éppen Budapesten lehet fellelni?
Még mielőtt hitetlenkedve csóválnák a fejüket, elárulom, hogy a hír igaz: 24 éve őrizzük a Titkot. Vannak olyan szerencsés emberek, akik bebocsátást nyernek egy Váci úti raktárépületbe, ahol megnézhetik a szibériai erdőt letaroló, majd minálunk megpihenő csészealjat. Mi is közéjük tartozunk, így híven beszámolhatunk arról, hogy is néz ki valójában ez az űrből érkezett, titokzatos objektum. Sőt, még ennél is többet láttunk: nem mást, mint egy igazi, élő, mozgó űrlényt. Döbbenet.
Egyre nagyobb keletje van a különböző interaktív színházi előadásoknak, kiállításoknak. Tudományos, ismeretterjesztő tárlatok mellett vannak olyanok is, amelyek meghökkentő vagy éppen borzongató „tényeket” tárnak a látogatók elé. Tart még az erőteljes kampánnyal beharangozott Murder-kiállítás, amely különböző sorozatgyilkosok pályafutását kívánja bemutatni. Némileg kisebb hírverést csaptak az UFO Hangár elnevezésű, interaktív élményszínházként aposztrofált kezdeményezés körül, pedig a sorozatgyilkosokhoz hasonlóan az űrlények köré szerveződő tematika is sokak számára vonzó lehet. Hogy egészen pontosan kiknek szól ez az előadás, azt viszont nehéz megfogalmazni.
Első lépésként el kell dönteni, hogy hogyan állunk hozzá a dologhoz. Vagyis hogy bele tudunk e helyezkedni abba a szituációba, hogy Budapesten található ez az izgalmas bizonyíték, amelyet van szerencsénk megtekinteni. Az UFO Hangár honlapja némileg összezavarja a látogatót, mivel nehéz eldönteni, hogy ők maguk komolyan veszik-e ezt az egészet. Tudományos (vagy annak tűnő) cikkek, videók, „eredeti” dokumentumok váltogatják egymást a jegyvásárlás menetének leírásával és a műsorrend ismertetésével. Maga az előadás is hasonló keretek közt zajlik, csoportokban lehet belépni a titkok hangárjába – mi épp egy tízfős keretbe csúsztunk be, de többnyire 30-50 ember látogathatja egyszerre a hangárt. Némi ráhangolódó videonézegetés és sejtelmes ködbe burkolózás után kinyílik a padlótól plafonig érő ajtó, és kezdetét veszi az élményszínházi produkció. Ha a klasszikus színházi menetrendet nézzük, nem lehet okunk panaszra. Van bevezetés, tárgyalás, befejezés, tetőpontok (több is), és csattanó a végén. És vannak pluszba tudósok, katonák, megnézhetünk néhány kísérletet, kapunk pecsétet a kezünkre, belépünk az űrhajóba(!), látjuk EB-t, az űrlényt, miközben vizsgálgatják. Épp csak nem integet közben… Valahogy mégsem működik az egész. Nehéz eldönteni, hogy mi miatt.
Estünkben talán mert kevesen voltunk a csoportban, vagy mert mi magunk nem voltunk ráhangolódva az élményekre, mindenesetre hiába próbáltunk beilleszkedni a történetbe, nem sikerült. Pedig a színészek mindent megtettek azért, hogy hiteles legyen a „csak itt-csak most-csak önöknek” érzés, a díszlet a hangár közepét elfoglaló, hatalmas űrhajóval igazán impozáns, és dramaturgiailag is jól komponált az előadás. Persze az alig több mint félórás műsoridőbe bele kell építeni megfelelő mennyiségű izgalmat is, így a(z imitált) rendkívül szigorú felügyelet ellenére természetesen a történetnek minden pontján történik valami váratlan és megrázó esemény. Berohan egy őrült a terembe, véletlenül épp kiszabadul egy idegen vírus, pont az orrunk elől próbálják meg elrabolni szegény űrlényt – ennyi izgalom talán egy kétórás, más elemekkel is operáló történetbe belefért volna, így azonban nem tűnt hitelesnek. Egy kicsit igényesebb körítés, kevesebb akció (és persze erőteljesebb űrlényfanatizmus a nézők részéről) talán nagyobb élményt biztosított volna.
Az UFO Hangár így hirdeti magát: „Tudni szeretné, hogy milyen titkokat rejt a világűr?” – ám igenlésük ellenére sem fedték fel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!