Egyidőben mutatták be a Harry Potter és a Halál ereklyéi II.-t Magyarországon, Nagy-Britanniában és az USA-ban. A múlt héten Londonban, most szerdán Hollywoodban tartották a gálabemutatókat, de a brit és amerikai nagyközönség – ahogy a magyarok is – csak pénteken láthatta először a varázslótanonc történetének utolsó epizódját.

  <h1>Az utolsó Harry Potter-film londoni bemutatója előtt már napokkal kígyózott a rajongók sora</h1>-
  <h1>Harry Potter búcsúzik</h1>-

Az utolsó Harry Potter-film londoni bemutatója előtt már napokkal kígyózott a rajongók sora

- – Kép 1/2

A magyar mozikkal szembeni „büntetés”, melyet az elmúlt hetekben olyan sokszor emlegettek, mindössze annyi volt, hogy nem csütörtökön, csak másnap 10 órától kezdhették meg a filmszínházak a film vetítését. A Warner Brothers megelégelte, hogy jó néhány film kalózkópiája elsőként Magyarországról kerül fel a világhálóra. Ezért a Förtelmes főnökök, az Őrült, dilis, szerelem és a Végső állomás 5. című filmeket csak több nappal az amerikai és nyugat-európai bemutatók után tűzhetik műsorukra a hazai vetítőtermek.

„Cégünk a Warner Bros. magyarországi képviselője, ezért a végső szó mindig a stúdióé, amit mi elfogadunk” – nyilatkozta az InterCom. A kalózkópiák miatt csökkenhetnek a mozipiac bevételei. Erre a problémára egyesek szerint megoldást jelenthet, ha Magyarországon később vetítik a filmeket, de a kalózpiacot ezzel természetesen nem lehet felszámolni.

Azt, hogy a későbbi bemutatók mekkora bevételkiesést jelentenek a forgalmazónak és a moziknak, nem lehet mérni. De az biztos, hogy akit igazán érdekel egy film, úgyis elmegy megnézni az eredetit, míg aki beéri egy kalózmásolattal, az akkor is megtalálja a kópiához vezető utat, ha az nem egy magyar moziból származik.

 

Lesz-e legutolsó?

A várva várt utolsó, mindent eldöntő és felforgató Harry Potter-film éjszakai vetítésén már másfél órával a kezdés előtt tömött sorokban álló, izgatottságtól csillogó szempárok gazdái vártak türelmesen jegyeikre. Persze mindenki hetekkel ezelőtt lefoglalta mo­­zihelyét, Harry Potterre nem lehet csak úgy, tessék-lássék módjára, az utolsó pillanatban széket szerezni. A filmnézők átlagéletkora aligha a kiválasztott, sebhelyes homlokú varázsló celebéhez közelít, sokkal inkább Perselus Pitonéhoz. Nem is csoda, az éjszakai kezdés mellett a film története sem indokolja, hogy tizenéveik elején járó kamaszok érdeklődjenek a befejezés iránt. Arról nem is beszélve, hogy akik az elejétől kezdve követik a Potter fiú életének alakulását, mind felnőttek már. A jegypénztár előtt csordogáló sor kiállása után a többség gyorsan hoppanál a büféhez, ahol még potteres makaó kártyát is lehet venni a klasszikus kóla-popcorn kombináció mellé. Stílusos lenne, ha a 9 és ½. moziteremben kapna helyet a vetítés, de varázserő híján a 14-esbe terelik a közönséget, ahol a 3D-s szemüvegek kicsomagolása után beindul a fél éve várt izgalomlavina. A több mint két órában megörökített csata Voldemort nagyúr ellen a nézőközönség maximális elégedettségét váltja ki, amit jól mutat, hogy moziból hazafelé kivétel nélkül minden el-elcsípett beszélgetés valamelyik varázslatról vagy horcruxról szólt. A történet véget ért hát, ám a melankóliát némiképp visszaszorította a tökéletesen kidolgozott happy end. Sőt, az utolsó jelenetek alapján talán sokaknak megfordult a fejében, hogy ha nagyon akarnának, ki tudnának még csikarni egy utolsó utáni részt a sztoriból…

(K. O.)

Címkék: Raúl, filmkritika, irodalom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!