-
A Mecsekben alszom.
Az ágyam az avar alatti
puha földbe kapaszkodik.
Kitakart vagyok, fehér.
Felettem ébredő baglyok.
Soványabb vagyok, állam hegyes.
A vízmosásba mártom lábamat.
Hány alak kel fel belőlem.
Hány tobozt dobok a meredélybe.
Hogyan feküdhettem ott.
Az az ágy csak korhadt gallyak kupaca.
Az a test csak egy évszak sorvadása.
Ott vagyok a beborult erdősávban.
Távoli derengés: egy napszak ablaka.
Apró tüzeket hagyott rám a nyár.
Távozásommal talán kialszik.
Hogy aludhattam ott, hogyan feküdtem.
Tenyereim évekkel erezett levelek.
Eldobott könyörgések körülöttem.
Sikerült közöttük eltévednem,
erdősötétbe fojtva a déli fényt.
A hajnali tisztást azóta nem találom.
Fáklyákkal induljatok keresésemre,
végül az erdőnek legyek fontosabb.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!