Nemrég olvastam egy interjút székelyföldi humoristákkal. Elmondták, hogy a magyarországi fellépések előtt alaposan át kell nézni a műsor szövegét, főleg a szóhasználat miatt. Nem mondhatják azt, hogy blokk, mert nem érti a közönség. Magyarországon ugyanis nem blokkban laknak az emberek, hanem lakótelepen.
A vérünket pedig piócák szívják. Pedig az Erdélyben vérszipó. Ha Székelyföldön adnak egy telefont, akkor nem kell várni a mobilkészülékre, mert az azt jelenti: telefonálnak. Ha egy erdélyi vesz egy taxit, akkor nem vásárolja meg az autót, csak taxiba száll. Ha pedig azt kérdezi, hogy még mit csinálsz, akkor nem kell sorolnunk, mert csak arra kíváncsi, hogy vagyunk.
Újvidéken nem az elemet cserélik ki a mobiltelefonban, hanem a batrit. A csaszti meghívást jelent, a kikiriki földimogyorót, a szemafor pedig jelzőlámpát.
Lendva környékén a villanyoszlop neve villanyláb, a tökös pedig nem ügyes, hanem ügyetlen. Ha valakit nagy szerencse ér, akkor az világvége dolog.
Kárpátalján, ha valaki becsenget a rendőrségre, akkor nem kell a kapu előtt keresni, mert csak betelefonál. A beteg dolgozó nem táppénzen van, hanem beteglapon. Amikor eszünk egy bulocskát, zsemlét fogyasztunk, és megállunk a kocsival a fényjelzőnél, azaz a lámpánál, ha pirosat mutat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
