Gabriel García Márquez – Eötvös Péter: A szerelemről és más démonokról, Magyar Állami Operaház
Épp most ér véget a MagyarFeszt, az Operaház magyar évadát lezáró négyhetes szemle (május 10.–június 10.). A nagyszabású eseménysoron ismert és kevésbé ismert magyar operaszerzők és legendás magyar koreográfusok munkáiból válogattak. Ráadásul a szervezők üdvözlendőn nem feledkeztek meg az opera- és balettkedvelők utánpótlásáról sem. Számos előadás szólt az ifjabb korosztálynak.
Eötvös Péter ötödik operáját viszont Márquez kisregényére komponálta. A szerelemről és más démonokról Eötvös zenéjével, Silviu Purcărete rendezésében és Helmut Stümer látványával igencsak progresszív és húsbavágó előadás. Egy hatás alatt álló nőt mutat, akit színes bőrű dadája nevelt, saját kultúráját, vallását is átörökítve a lányra. És mi apránként e hatás alatt álló nő hatása alá kerülünk, merthogy olyan magától értetődő és elementáris a hite, hogy számunkra is egyértelművé válik, akár jól döntött, akár nem, mikor elfogadta a démonok barátságát, nekünk el kell fogadnunk az ő szabad döntését. A színen lévő egyházfik azonban nem így gondolják. És tesznek róla, hogy bizonyítsák, az animista törzsi vallásnál barbárabb a kifinomult kultúra eltérést nem tűrő vérengzése.
Ám hiába pusztul bele a másságát felvállaló, olthatatlan szabadságvágyát mégis megirigyeljük. Nem tudja kedvünk szegni a környezetét monokrómra retusálni igyekvő irányítók hada, akik a rend nevében kártékonyabbak bárki másnál.
A nyugtalanító, felkavaró zene váratlan, szokatlan hangeffektjeivel, mint az örvény ránt magával. Maga is olyan, mint a démonok: sokáig fogva tart. Persze ehhez kell a kislányosan törékeny Tetiana Zhuravel szopránja és eksztatikus színpadi jelenléte is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!