Bálint Orsolya jegyzete A mindenség elmélete című filmről. - Stephen Hawking bár az utóbbi fél század egyik legjelentősebb tudósa és gondolkodója, kivételes életútját sikerült zsibbasztóan unalmas, finomkodó melodrámává silányítani. A csöpögős jelenetek dacára is száraz, akár a kétszersült, annyi benne a szenvedély, mint egy angol teadélután eltartott kisujjas bájcsevegésében.

 
A mindenség elmélete - filmjelenet - Forrá: Profimedia-Red Dot

Hawking ennyire unalmas lenne?
A mindenség elmélete
Még a világrengető gondolatok a relativitásról, szingularitásról és a kvantumelméletről is megmaradnak az ebédlőasztal fölötti modoros csacsogás és az egyetemi előadókban és sötét könyvtárszobákban elmormolt utalások szintjén. Nehéz elhinni, hogy aki ilyen erővel ragaszkodik az élethez és ilyen megszállottsággal kutatja az univerzum titkait, valójában ennyire szürke és érdektelen ember lenne. Inkább úgy tűnik, James Marsh rendező biztonsági játékra ment, egyszerre dörgölőzve a nézők és az Amerikai Filmakadémia lábához, totálisan félreértelmezve a hawkingi hitvallást, miszerint „az emberi igyekezetnek nem lehet határa”.

Olyan gátlástalanul hatásvadász, hogy az amúgy szépen filmezett kockák is – például a csigalépcső alulnézetből, mint a geometriai arany spirál metaforája – művészieskedő, olcsó prostitúciónak érződnek, amire csak ráerősítenek a vonós cirádákkal súlyosbított, negédes zongoraetűdök és a drámai nagyjelenetekben bejátszott wagneri szimfóniák.

A Hawkingot alakító Eddie Redmayne kétségkívül az egyik legígéretesebb ifjú angol színész, de remélhetőleg nem ezért a szerepért fogja megkapni az első Oscarját. Annyi a vonzás közte és a szűzies, mártírlelkű első feleségét játszó Felicity Jones között, mintha két óvodás flörtölne.

A feleség szeretőjét játszó Charlie Cox sem sok vizet zavar, és a Hawking későbbi második feleségét alakító színésznő arcát sem jegyezzük meg.

Látjuk, ahogy a tudós izmai sorra adják fel, a teste egy merő görccsé válik, ám ez alig képez kontrasztot az eleve merev és érzéketlen közeggel. Ha mégis sikerülne átéreznünk a bezártságszindrómát, az nem a katartikus mélységek, hanem a fullasztó érzelgősség és a film önként vállalt korlátoltsága miatt lehetséges.

 

 

----------------------------------------

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!