Oktatási anyag lett a magyar kutyafajtákból. Pontosabban a BerGer Szimat könyvsorozat (Móra Kiadó) alkotói döntöttek úgy, hogy foglalkoztató munkafüzeteket készítenek kisiskolásoknak a megelevenedő magyar kutyafajták történeteiből. Pedig még nem is ismerték a legfrissebb PISAkutatás eredményeit – miszerint nem csupán szövegértésben teljesítenek egyre rosszabbul a magyar diákok, de természettudományos ismereteik is a nemzetközi átlag alá sorolják őket.
Kevés olyan gyerekkönyv készül az országban, amit alkotói – írta: Nyulász Péter; rajzolta: Ritter Ottó – az alapján öntöttek végleges formába, hogy mire kíváncsiak a gyerekek. A kötetek kialakításában másodikos gyerekek és tanítóik is közreműködtek, a Tanítók Egyesületének ajánlásával pedig a szövegértést és olvasást fejlesztő foglalkoztató munkafüzeteket állítottak össze.
A BerGer Szimat Szolgálat hat-tíz éves gyerekeknek készült mesés detektívsorozat. Történetei valódi helyszíneken játszódnak, a főbb szerepekben pedig a kilenc magyar kutyafajtára ismerhetünk rá: Dr. Szalonkavadász Gerzson (drótszőrű magyar vizsla), Prof. Kennelvári Bernát (rövidszőrű magyar vizsla), Szilvána (erdélyi kopó), Szilas Bundi (komondor), (Krisz) kuvasz, Fürge (magyar agár), Juli Puli (puli), Trixi és Maxi (pumi), Bugac Pongrác (mudi). A kutyafajták „emberi alakba öltőjét”, Nyulász Pétert nem csak a gyerekek és a pedagógusok, de a szülők is ismerhetik.
Az eredetileg történelem–földrajz szakos tanár már a Helka-trilógia – a 2011-ben megjelent első kötetéért az IBBY (International Board of Books for Young People) magyar szekciójának zsűrije az Év Gyermekkönyve díjat adományozta – megírásakor a fejébe vette, hogy a meséléssel jóval többet ad puszta történeteknél: kíváncsiságot. A Helka hősei ezért valóságos magyarországi helyszíneken járnak – a Balaton környékén, a Bükkben, az Alföldön. Nyulász Péter felkutatta ezeket a helyeket, majd a kötetekben leírásokkal ellátott térképek készültek szülőknek, tanároknak, hogy túrákat, osztálykirándulásokat szervezhessenek a hősök nyomában járva. Az író ezúttal kutyahőseit „szabadította rá” Budapestre és a nagyvilágra.
A sorozat első része a gyógyfürdők világában játszódik, a második kötet, Az ellopott Mikulás-szán a szaloncukor történetét mutatja be.
Anya, elolvastam egy könyvet!
Az értve olvasás élménye az egyik legfontosabb szempont a szórakoztatva tanítás élménye mellett – ez a Tanítók Egyesületének álláspontja. Czirbeszné Ignácz Éva alelnök és egyesülete azért is adta szakmai voksát a BerGer Szimat Szolgálat köteteihez készült foglalkoztató munkafüzetekhez (ingyenesen letölthetők a www.bergerszimat.hu oldalról), mert a magyar kutyafajták megismertetése önmagában is beépíthető a lexikális tudásfejlesztés folyamatába. A könyvsorozat ezen túlmenően lehetőséget ad a differenciált oktatáshoz is. Egyelőre A Fürdők réme című kötethez készültek el az olvasást és a szövegértést fejlesztő rajzos foglalkoztató feladatlapok, de a két könyvben már így is negyven keretes, tudásbázist növelő anyag kapott helyet – például a helyesírásról vagy a GPS (Globális Helymeghatározó Rendszer) működéséről. A kutyák megrajzolásakor Ritter Ottó animációs filmrendező különösen ügyelt arra, hogy megmaradjon az állatok fajtajellegzetessége. Az ebek, az új hősök csakis így válhatnak kedvelhetővé, szerethetővé.
Mert a lényeg, túl a mesélésen, az olvasásélmény hangulatának megteremtése. Az, hogy egy gyerek, amikor kezébe vesz egy könyvet, ne azt érezze, hogy az súlyra nehéz, és a benne lévő betűk, mondatok és képek túl vannak érdeklődési körén, a könnyed befogadhatóság szintjén. A könyv ereje ugyanis abban rejlik, hogy a gyerek úgy érezheti: ő most egy egész könyvet elolvasott! Egyedül. Vagy közösen, anyu és apu segítségével.
Nyulász Péter és Ritter Ottó éppen ezért komolyan vette azokat a szempontokat, amelyek egyszerre hasznosak a gyereknek, a szülőknek és a pedagógusoknak.
Azaz: a jó gyerekkönyv története legyen izgalmas és mókás; játszódjon olyan környezetben, amit mindenki ismer, vagy ha még nem, akkor kedve támadjon megismerni azt; a szöveg legyen nagybetűs és jól olvasható; a fejezeteket egy szuszra is be lehessen fogadni; a szereplők és a látványelemek legyenek szerethetők; még csak véletlenül se tűnjön tankönyvnek; és az se baj, ha a felnőttek számára is szórakoztató. A BerGersorozatból ez utóbbira példát is hoz az író: ha egy egzotikus országból érkező kutyát, kinek neve Meb Unda, lovaggá üt az angol királynő, azt a későbbiekben nem lehet másként hívni, csakis így: Sir Meb Unda.
Bezzeg a képregény!
Pár éve még arról szóltak a cikkek, hogy a magyar nem éppen az a nemzet, amelynek erős volna a képregénykultúrája. Pedig a világ számos országában nemhogy hagyománya van a képekkel mesélés történetének, de azonkívül, hogy generációk nőnek fel rajta, a képregények szerethető hősöket adnak egy társadalomnak. Ennek hagyományait próbálja megteremteni az idén megjelent Kittenberger című képregény is, amelyben Kittenberger Kálmán, a híres magyar vadász és Afrika-kutató életének kalandos eseményei keverednek a múlt század elejének izgalmas történéseivel, a kor ismert, de mára többségében elfeledett magyar alakjaival, valamint kitalált és irodalmi figurákkal. Somogyi György, a sorozat egyik írója szerint „pár évvel ezelőtt még ott tartott a pedagógia, hogy a képregények károsak, mivel a gyerekek nem tanulnak meg rendesen olvasni, csak a képeket nézegetik, ellustulnak és semmi újat nem tanulnak. Mára kiderült, hogy ez jókora tévedés, mivel a képregények kifejezetten segítik a szövegértést, a képszöveg összefüggések felismerései a logikus gondolkodást, az izgalmas történetekkel pedig még a legszárazabb ismeretanyag is könnyen belebújik a diákok fejébe.”
Ennek jegyében egyre több képregény készül Magyarországon – oktatási céllal. Ilyen például a Rabtársak a Gulágon, amely a kitelepítésekről szól; a Mecseki láthatatlanok 1956-ról; a Szent Márton & Pannónia ismeretterjesztő célú; a hamarosan megjelenő Nyugat & Zombik pedig a nyugatos írókat mutatja be – új megvilágításban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!