Nem volt filmszakadás - A Fehér isten sikerének hírére a Vasárnapi Hírek munkatársa az alábbi villáminterjút készítette Mundruczó Kornéllal.

 
Mundruczó Kornél, a Fehér isten rendezője a Palm Dog díjjal

– Hányadik vagyok a gratulálók sorában?

– Nem számoltam, de minden biztató és elismerő szónak örülök.

– Most hol van, hol csöngött a telefonja?

– Még Cannes-ban vagyok, de mindjárt indul a gépem haza.

– Felszállóban van tehát. Egy ilyen siker után nem túl nagy a kísértés arra, hogy az ember elszálljon?

– Magyarország nem az a terep, amely erre módot adhatna. Az érték megbecsülése nálunk furcsán működik. Nehéz áttörni a rezignált állapotot és kivívni a büszkeséget, és azt sem könnyű elérni, hogy irigység helyett örüljenek más sikerének. Több mint egy évtizede már, hogy külföldön elismertebb vagyok, mint otthon, s bár a nevemet még csak-csak ismerik, a filmjeimet kevésbé. Mindezt nem sértettségből mondom, de ennek következménye az, hogy válaszoljak is kérdésre, hogy ha akarna, sem tudna túl nagyra nőni az egóm.

– Az elismertség, az ismertség változhat ezzel a nemzetközi díjjal?

– Kétségeim vannak, bevallom. De a lényeg, hogy a Fehér isten magyar problémákról szól, és nagy kihívás, hogy hányan nézik meg otthon. Szeretném, ha a filmnek jó sora lenne, s hogy párbeszéd indulna a filmben taglalt témáról, nevezetesen a kisebbségek helyzetéről, a kirekesztésről. A gazdasági után morális válság van otthon és Európában is, ez a film pedig egy moralitásjáték is. A néző döntéseket hoz, hogy kinek az oldalán áll, és nem kis lelki gyakorlatot jelent szembesülni ezekkel a kérdésekkel. Remélem, hogy a nyári melegben a hűtött mozitermek jó hatással lesznek a hazai nézők elméjére és lelkére.

– Pezsgővel vagy koktélhegyekkel ünnepelt?

– Euforikus élmény átélni egy ilyen díjátadót. A hivatalos vacsorán sok szakmai beszélgetésem volt, aztán több helyszínen és sokáig ünnepeltünk, többnyire francia pezsgővel.

– Mindenre emlékszik?

– Nem volt filmszakadás, hogy stílusos legyek.

– Kit hívott fel először a jó hírrel?

– A producert, Petrányi Viktóriát, aztán a szüleimet, a családot.

– Milyen ajtók nyílhatnak meg egy ilyen siker után?

– Már a díjátadó előtt lelkes és számottevő érdeklődést tapasztaltunk a film iránt. Európából, Amerikából és Ázsiából is. A siker után még intenzívebbé váltak a forgalmazási tárgyalások – de ezekkel nem én foglalkozom, hanem az ahhoz értő, kiváló szakemberek.

– A díjátadón ki tudták ejteni a nevét vagy beletört a nyelvük?

– A Kornélt egy ideje már tökéletesen ejtik, a Mundruczót lassan megtanulják.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!