„Hogyan lehet felizgatni egy öregasszonyt? − Úgy, hogy elveszik tőle a nyugdíját!” – szól a klasszikus vicc, melyről lassan kiderül, hogy a fiatalabb korosztályokat is érinti, nem csak az időseket.

 

Még úgy is, hogy tudva tudjuk, feltehetően sehol nem lesz már a Fidesz–KDNP és összes politikai vívmánya harminc-negyven év múlva, és addigra a tizedik kormány megint újabb javaslatokkal jön, hogy felborzolja a nyugdíjban, a békés, munkamentes öregkorban és a Mikulásban még hívők kedélyeit.

Természetesen a Ma Reggelben is napi téma volt a nyugdíj, ám nem hogy felizgatniuk nem sikerült senkit, de valami lokális érzéstelenítést is bevetettek, hogy garantáltan beálljon a szellemi hullamerevség. Részben együtt tudok is érezni, mert számomra is a reggel a nap legnehezebb része, nyűgös a koránkelés, lassan áll fel a rendszer, főleg a hideg, sötét, téli napokon. Nem is szívesen nézek ilyenkor tévét, információs köldökzsinórnak ott a rádió, amely mellett lehet készülődni úgy, hogy egy percre sem állunk meg, és ha még muzsikát is adnak, egész jó kedvem kerekedik, ellentétben a tévézéssel.

Az egész Ma Reggel karikás szemű, befáradt, szürke és penetránsan depresszív benyomást kelt, beleértve Hegedűs Juditot, aki már akkor is olyan gyilkosan rideg volt, mint egy Hattori Hanzo szamurájkard, mikor az esti Híradót vezette. Míg Obersovszki Péter úgy hangzik, mint aki napi két doboz piros Symphoniát nyom el, Jegyes-Tóth Krisztának már nem is volt hangja. Persze nálunk is mindenki krehácsol épp, de nem hiszem, hogy valaha láttam olyat külföldi adón, hogy betegen ment be valaki műsort vezetni. Hiányoztak a színek – a műsorvezetők ruházatából és arcáról egyaránt –, legalább egy kellemes főcímzene, valami vitamin a szemnek és a fülnek. No, nem a kereskedelmi tévék reggeli műsorainak csiricsáré, cukorhabos, viháncolós locsi-fecsizése, az nem is illene a roppant komoly és tekintélyes közszolgálati tévéhez.

Másnap aztán Jegyes-Tóth Kriszta végre beteget jelentett, és Obersovszki ügyesen elvitte az egész adást egyedül. Miután majdnem éber kómába estünk a közúti hóhelyzetről folytatott beszélgetéstől, a műsorvezető akkorát vitatkozott a szívet-lelket felpezsdítő vörösbe öltözött Kunhalmi Ágnessel nyugdíjügyben, hogy a vajas kenyér szikrázva csúszott le a torkomon. Végre egy kis lendület, egy kis élet! Aztán két pénzügyi elemzővel ült le beszélgetni, és már a kávét is intravénásan kellett volna bekötnöm ahhoz, hogy hasson. Egyetlen aranyos momentum még volt, mikor Obersovszki a kollégáit dicsérte egy budapesti főrendőrnek, aki erre joviálisan azt felelte: „igen, a kékfényes kollégák nélkül nem történhet bűncselekmény az országban”. Vajon tudják ezt a kedves bűnözők is?

 

Ma Reggel, M1, november 29-30.

Címkék: MTV-Magyar Televízió-Magyar Rádió-közszolgálati-médiatörténet, Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!