Pamela Druckerman: Bonjour Madame. Kortalan nők kézikönyve

 

Jó hírünk van a mai harmincasoknak, huszonéveseknek: egyszer, kis szerencsével ők is lesznek negyvenesek. Túljutván a karrier- és párválasztás rögös útvesztőin, további kis szerencsével az eldobható pelenkák korszakán is tova, végre felnőttségük teljes vértezetében emelhetik le a könyvesboltok polcairól – ebben a korban már nem tölt le ingyen könyveket az ember, ez is az érettség egyik díszzsinege a női rokolyán – Pamela Druckerman Bonjour Madame: Kortalan nők kézikönyve című legújabb, rendkívül és nem minden alap nélkül sikergyanús könyvét.

A negyven betöltése napjainkban gyakorlatilag már nem is az élet közepét jelzi. Ha valaki most negyvenéves, akkor ötven százalék az esélye arra, hogy megérje a kilencvenötödik születésnapját – állítja Andrew Scott közgazdász. Ugyanakkor a negyvenes számnak még mindig szimbolikus csengése van. Az igazolt fiatalság kora lejár, elkezdődik az átmenet sok-sok tekintetben, hiszen egy negyvenes éveiben járó nőre korai lenne ráaggatni az agg jelzőt – a B oldal kezdete, mely még korántsem jelenti azt, hogy lejárt a lemez, és szerencsére itt, Európában még nem szólítják negyven fölött „nagymamának” a nőket, mint ahogy teszik azt Ruandában. A Bonjour Madame műfajilag nehezen besorolható – a Franciaországban élő amerikai újságírónő ugyan kézikönyvként jegyzi könyvét, azonban sokkal inkább hajaz egy önéletrajz és memoár sziporkázóan szellemes, ön- és mindenféle iróniát gazdagon és bölcsen felsorakoztató keverékére. Ha nem is választ, de komoly tapasztalati értékkel bíró és mindenre kiterjedő ön- és közelemzéssel tálalt tanácsokat kapunk olyan kérdésekre, mint hogyan hallj és hogyan szexelj, hogyan legyél Jung és halandó, hogyan öltözz és hogyan öregedj méltósággal, vagy épp hogyan maradj házas.

S mi vár ránk vajon ötvenen túl? Kétségünk ne férjen hozzá: a negyvenes évek nagy felfedezései majdan a naivitás színében tűnnek majd fel.

 

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!