A Hogyan lopjunk felhőkarcolót? legnagyszerűbb pontja, mikor Eddie Murphy megszólal Dörner György hangján. Ezen kívül is potyogtak poénok, a mi közönségünket mégis ez az esztétikai cubák csiklandozta legjobban.
Az amerikai kritikusok viszont meglepően szerették a filmet, míg a PR-hadjárat közepén ki nem bukott a rendező Brett Ratner száján a kapanyél, és se perc alatt kirúgták az Oscar-gála produceri állásából – nem is a nyilvános buzizásért, inkább felelőtlenségéért. Hiszen míg Hollywoodban minden elmegy, ami pénzt hoz, az Oscar tekintélyes üzlet, nem bízhatják egy tökkelütöttre. A Film+ csatorna egyik komoly B- és C-kategóriás filmbeszállítója miatt még senki nem írt panaszos leveleket, viszont hamarost felmondott a ceremóniamester, Eddie Murphy is, valamiféle rosszul értelmezett lojalitásból. Talán azt fájlalta, hogy ott (a hipokriták) azonnal bedobják cápaeledelnek, aki nem tud szalonképesen nyilatkozni. Jöhetne hozzánk, a szabad világba, nagy vígjátéki visszatérése úgy sem ér Oscart, viszont most már az épületbe sem engedik be.
Miközben a tengerentúlon tovább folyik a vita a hollywoodi kettős mércéről – mely Nick Nolte szerint isteníteti a kiskorút bedrogozó és megerőszakoló Polanski munkáját, de fejeket kaszál egy buta viccért –, minket aligha befolyásol a film jó-rossz reklámja. A filmcím viszont már az alapfokú angoltudásúakat is zavarba ejti. Dehogy akarnak felhőkarcolót lopni! Csak az egyik lakó széfjének tartalmát. Nem számít, hogy végül nem is azt kell elsíbolni. Hogyan raboljunk ki egy felhőkarcolót? lett volna helyesen, hiszen a személyzetből, az egyik lakóból és egy külsős bűnügyi szakértőből verbuválódott banda helyismeretét kihasználva igyekszik túljárni a mindent látó kamerák és saját kollégáik eszén. Azért állnak mackósnak, mert a tetőtérlakásban éldegélő tőzsdekrokodil (Alan Alda) elsikkasztotta a nyugdíjpénzüket. Máskor evezőt lehet törni a hátukon, most azonban előbújik belőlük a dörzsölt, öntudatos New York-i. No és másképp aligha láthatnának viszont egy centet is a megtakarításaikból, de tippet ad nekik a macsós FBI-ügynöknő (Téa Leoni) is. Vagy beállhatnak a sorba a többiek mögé, akik a nagy amerikai nyugdíjalapok válságot kirobbantó csődje miatt most miami nyugdíjas éveiket siratják. A kontextus tehát friss és forró, amiért pár érzékeny lelkű tengerentúli kritikus szociodrámát is belelátott a filmbe.
A legitimnek kikiáltott rablási tervben állítólag benne van a kisemberek minden elkeseredettsége és dühe a kizsákmányoló bankárok iránt. Mi több, megható, hogy a sztárok végre együtt éreznek velünk. Pedig ez csak egy Robin Hood-sztori, melyben visszalopják a gazdagtól, amit elvett a szegényektől. A fuszeklis népi hős most Ben Stiller, aki az utóbbi években sokat nem gyarapodott szakmailag, viszont rozsdásodik, akárcsak Matthew Broderick, akinek tejfölös képére még emlékszünk a Meglógtam a Ferrarival című vígjátékból. A cingár Tuck barát Casey Affleck – ő az Ocean’s trilógiában sokkal jobban alakította ugyanezt. Talán csak Eddie Murphyt lehet dicsérni, holott a sittes, nagyszájú feka srác szerepét ő is kotta nélkül fütyüli. A pasikon is túltesz a banda női tagja, a jamaikai szobalány (Gabourey Sidibe). De a nyolc forgatókönyvíró nem tudott nekik többet segíteni, mint amennyit magukban is elpoénkodtak a szünetben.
A hullámzó, vacakul összetákolt vígjáték helyett talán mégis inkább a Csúcsformábant néznénk meg Ratnertől hatvanadszorra. Itt kellett volna nagyot alakítani, és nem az Oscar széfje alatt alagutat ásni kiskanállal.
(Forgalmazza a UIP-Duna Film)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
