Horváth Viktor: Pénz, harc, könny

Az egyik ország elnökét a pénz érdekelte. Szegény családból jött, kicsi volt a lakás, még fáztak is télen, az osztálytársainak kvarcórája volt, neki semmilyen, és amikor megörökölte az apja régi rugós óráját, azt sem tudta, mit csináljon: felvegye-e, és elmenjen azzal az iskolába, mert mégis jobb, mint a semmi, vagy inkább mégis jobb a semmi. Irigy volt azokra a gyerekekre, akikért autóval jöttek a szüleik, ezerötös Ladával például, és akik Jugóba vagy Bulgárba mentek nyaralni.

De aztán! A közbeszerzési megbízásokat klienseinek adta, azok tízszeres áron túlszámláztak, az elnök kifizette a tízszeres árat a közpénzből, amit a népe fizetett be adóban, aztán a fizetség felét a kliense visszaadta neki zsebbe, negyedét befizette az elnök pártjának a kasszájába, negyedét pedig megtarthatta magának. Az elnök nem vallhatta be a titkos pénzt, hát a New York-i meg a tokiói tőzsdén forgatta, vagy földeket vásárolt, és ráíratta őket a családtagjaira. Megvette az országa tévéjét, rádióját, újságjait, újságíróit, tudósait, rendőreit, bíróit, bíróságait, művészeit. Mindenki szerette őt, csak egy gyenge pontja volt, a halál, és amikor meghalt, a családja örökölte mindenét, de a gyerekeket megölték a külföldi ügynökök, összevesztek a strómanokkal, lecsukatta őket a következő elnök, vallási fanatikusok lettek, vagy elrulettezték a vagyont. Ő jó vezető volt, de csak amíg élt.

A másik elnök a hatalommal próbálta kúrálni a szorongását. Gyerekkorában verte őt a mostohaapja, kínozták az osztálytársai – már ha csak ránézett valaki, ő emelte a kezét a fejéhez, hogy védje magát szegény. Lelki beteg lett, aztán csúfolták, bántották még azért is.
De aztán! Aztán sem volt éppenséggel jól, sok tablettát kellett bevennie, sok kokaint felszívnia, sok pálinkát lenyelnie, árkok nőttek a szeme alatt, ráncok a homlokán; ez volt az ára, de megérte, mert mindenkit legyőzött, és amikor már senki nem volt, akkor új ellenséget kerített, és azt is legyőzte, aztán óriási házakat épített; minél nagyobb volt a ház, annál nyugodtabbnak érezte magát, de csak amíg épült. Aztán, ha elkészült, újat kellett kezdenie – úgy volt biztonságban, ha a ház nagyon nagy: székház, könyvtár, színház, iskola, stadion, egyetem, börtön, pályaudvar, székház, hangversenyterem, irodaház, uszoda, templom, székház, lakóház, laktanya, katedrális, székház. Örült a népe, mert ez az elnök mindent naggyá tett, hogy ne szorongjon, még a népét is, és a hadseregét is. Még a múltat is naggyá tette, és a jövővel is azt tervezte. Jó elnök volt, még az elsőnél is jobb.

Hanem a harmadik. A harmadik este hazament és sírt, zokogott a népéért. Ősi népe volt, hatalmas nép,  dicsőséges. Mindenki rettegett tőlük a harcmezőn, de ők csak a békét szerették, és ez lett a vesztük, mert kihasználták a jóságukat az irigyeik. Addig fondorkodtak ellenük, amíg felülkerekedtek rajtuk, legyengítették őket, elvették a földjeiket, feldarabolták az országukat, beházasodtak a családjukba, felhígították a nemes vérüket, megfertőzték a tiszta lelküket, de elpusztítani nem bírták őket, mert áldott nép volt, és még elsorvadva is hatalmas virtusú, életerős és nagy természetű fajta.

Ezt a nemzetet szánta az elnöke. Este hazament, letette az aktatáskáját, megcsókolta a feleségét és a gyerekeit, asztali áldást mondott a vacsora fölött, utána beszélgetett a szeretteivel, aztán visszavonult, hogy még otthon is dolgozzon, de hamarosan zokogva vetette magát az ágyára, úgy sajnálta az ellenségtől körülvett, ostromlott várként ostromlott népét, a dühös óceántól körülvett szigetként senyvedő nemzetét. Ez az elnök nagyon sokáig élt.

Mindenki érte imádkozott, de nem azért élt sokáig, hanem mert sírt. Például a nők is azért élnek tovább a férfiaknál, mert tudnak sírni. A gyerekek is tudnak, és ők élnek a legtovább. Régen a férfiak is tudtak, például amikor a mesében a legkisebbik királyfi vándorútra megy, megsiratja őt az öreg király, esetleg a lányát is siratja, ha elviszi a sárkány; középkori szövegekben is gyakran találkozunk zokogó harcosokkal és uralkodókkal. De ma a férfiaknak tilos sírni; a katonáknak végképp tilos. Ettől a férfiak sokkal erősebbek lesznek, igen ám, csakhogy korábban meg is halnak. Minél többet sír valaki, annál tovább él.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!