Hullák és ágyban pihegő nők

Daniel Craig nem csak új fizimiskát kölcsönzött a világ legnépszerűbb titkosügynökének, de új korszakot is nyitott a Bond-történelemben: intelligensebb, tudatosabb, sőt érzőbb férfivá tette a 007-est. Végre visszatért a dráma, az intellektuális izgalom és a meglepetés lehetősége az akciófilmes kliséenciklopédiává és a luxusórák, márkás öltönyök és sportautók szoftpornójává laposodott franchise-ba.

Páratlanul kiélezett csatákat vívott méltó gonoszokkal (Mads Mikkelsennel, Mathieu Amalrickal és Javier Bardemmel), és még az igaz szerelmet is megtalálta Vesper Lynd (Eva Green) ölében. Visszatérő motívumként már jó ideje ki akart szállni a szakmából, de mivel a show-nak folytatódnia kell, ezt sosem vehettük valós veszélynek. Egészen mostanáig. Craig és Sam Mendes úgy tűnik, kéz a kézben búcsúznak, és nem a rendező fáj jobban, mert bármennyire zseniálisat alkotott a Skyfallból, Bondot meg Harry Pottert „bárki” tud rendezni, jöhet még hasonlóan jó a helyére (Christopher Nolan már jelentkezett is).

Craignek viszont láthatóan szűk lett a szerep, feszül rajta, mint Supermanen az öltöny, és mintha alig várná, hogy leszaggassa magáról. Persze érthető ingerültsége, miután az elmúlt három évben fiaskók sora szabotálta a gyártást, de ekkora költségvetésből és ennyi profitól elvárható, hogy csak azért is mesteri epizódot rakjanak össze.

Az indítás hibátlan is a dominóként dőlő mexikóvárosi házhomlokzatokkal, majd a karneváli tömeg fölött himbálózó helikopterben folytatott ökölharccal. De lassacskán ellankadunk a térben és időben csapongó, monumentálisra nyújtott történettől és gyanússá válik, hogy a rengeteg tisztelgés a Bond-ereklyék és az egykori szereplők előtt az új ötletek hiányát fedi. Fájdalmasan vérszegény az ellenség, Christoph Waltz adós maradt egy alakítással, a német akcentusán kívül semmi „ördögit” nem tudott felmutatni. Monica Belluccitól várhattuk a sorsfordító beavatkozást, hiszen egy ilyen asszonyt, aki karizmában (és korban is) tökéletes partnere Bondnak, vétek flörtre elpazarolni. Ekkor csalódhattunk a legnagyobbat: a 007-es a legközhelyesebb módon a jóval fiatalabb szőke csinibabát (Léa Seydoux) választotta, nők millióinak reményeit semmisítve meg. Így talán már nem is olyan nagy kár érte, bár minden szempontból lelombozó finálé ez egy ígéretesen indult fejezet végére.

Visszatértünk a 2006-os Casino Royale előtti Bondhoz, aki csak hullákat és az ágyban pihegő nőket hagy maga után, akár egy elegáns és méregdrága kiegészítőkkel felcsicsázott, kétfunkciós macsó-fitneszgép.

Legalább az MI6 jó kezekben lesz a most is kitűnő Ralph Fiennes-nál, míg az újabb munkaerőt castingolják.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!