Sok mindent szeretünk a húsvétban. A sonkát, a tojást, a sok csokoládét… De van egy – a nők számára kényes – pontja a hagyománykörnek. Nem könnyű az ünnepet átvészelni anélkül, hogy ne húznának magunk mögött többméteres illatfelhőt. Vagy mégis?
A férfiak, ha kölnilocsolásról van szó, általában két alternatívát ismernek: az előrelátók a direkt erre a célra gyártott nyuszis-pumpás „parfümöt” veszik meg, sokan azonban a fürdőszoba polcáról emelik le a legelső üveget.
Valóban óriási a különbség parfüm és pacsuli közt, vagy már csak a belénk idegződött fanyalgás mondatja velünk, hogy a húsvéti alkalmi kölnik alapból büdösek? Egy a százforintos boltban vásárolt nyuszis, egy előre csomagolt valódi és egy házilag készített versenyzőt teszteltünk. Az eredmények megdöbbentőek voltak. Ha az összhatást is értékeljük, a három különböző illat közös ereje letaglózna akár egy egész elefántcsordát is.
Az árakról csak annyit: a parfüm a polcról származott, nem erre a célra vettük, így ár nélkülinek minősítettük. Az „Éden” Húsvéti Locsolókölni 500 forintba került, a saját készítésű kotyvalék hozzávalóit pedig a patikából üvegestül, alkoholostul, illóolajostul 1200 forintért szereztük be.
Hozzájutni valójában egyikhez se volt nehéz, egyedül a saját „parfüm” megalkotása került némi utánajárásba. Szerencsére az interneten három perc alatt több száz receptet lehet találni, ami alapján elkészíthetjük a kölniszerűséget. Mi egy igen egyszerű receptet választottunk. Citromos kölnit csináltunk, amihez tényleg csak citromos illóolaj kellett. Ennél azonban jóval szélesebb a kínálat, már ha házi készítésű parfümökről van szó. Az még hagyján, hogy több illatösszetevőből is állhat egy-egy kreálmány (ha például frissítő illatra vágytunk volna, a citrom mellé kellett volna még csöpögtetni borsmenta-, eukaliptusz-, narancs-, geránium-, mandarin- és cédrusolajat is). Ám úgy tapasztaltuk, hogy az igazi profik csak megvetően sercintenek, ha patikában kínált rózsavizet ír elő a recept. Mert bizony, azt is meg lehet csinálni otthon, bár azt senki sem tagadja, hogy sok faksznival jár (és legalább három hétig tart, úgyhogy ma már egyáltalán nem érdemes belekezdeni), persze jóval drágább is, mert a nagy mennyiségű rózsaszirom mellett jojoba- vagy mandulaolaj is kell hozzá. Szóval a házi készítésnek is vannak hátulütői: ha igazán magunk szeretnénk mindent előállítani, mélyen kell a pénztárcánkba nyúlni, emellett nem árt némi ügyesség, és rengeteg türelem.
A mi kölninkhez viszont csak össze kellett önteni a dolgokat. Vagyis 70 százalékos alkohollal töltöttük fel egy 50 milliliteres üveg felét, ebbe csöpögtettünk 40 csepp illóolajat, majd a maradék helyet feltöltöttük vízzel. Összeráztuk, rácsavartuk a szórófejet és már lehetett is fújni. Hogy milyen az illata? Citromos. Egyáltalán nem kellemetlen, és ami a lényeg: nagyjából 20 perc alatt elillan az illat.
Kipróbáltuk a rendes parfümöt is, amit a fürdőszobapolcról emeltünk le. Elöljáróban csak annyit emelnénk ki, hogy szerettük ezt az illatot. A húsvéti rituáléhoz szükséges mennyiségben alkalmazva azonban ez is elviselhetetlen. És mi csak egyféle parfümöt használtunk!
Az „Édent”, hosszas vacillálás után mertük beválasztani a tesztkörbe. Meglepve tapasztaltuk, hogy a húsvéti locsolókölni-kínálatban már konkrétan vágyfokozó termékek is szerepelnek, praktikus kis kiszerelésben (hátha mégsem jön be). Az Éden kölninek egyetlen előnye volt csupán: nagyjából két óra alatt elpárolgott. Alaposan áttanulmányoztuk a sárga színű, kicsit olajos állagú folyadék összetevőit, ám ebből nem sok derült ki. Körülbelül ugyanabból áll, mint a házilag készített változat: alkohol, víz és illatanyag meg némi színező E-akárhány, amitől (ezt sajnos nem lehet tagadni) pisiszíne volt a folyadéknak. A címke tanúsága szerint az üvegcse „illatkompozíció”-t tartalmaz, mi viszont leginkább a légfrissítőre asszociáltunk. Arra a légfrissítőre, ami egykor fenyőfa alakú kartonpapírból áradt az autó visszapillantó tükrére aggatva. Mondjuk, egy átforrósodott Zsiguliban, amiben legalább öten legalább öt órája furikáznak. És kolbászos zsömlét esznek közben. Nem akarnánk bántani a húsvéti locsolókölnit, sem azt, aki tényleg jó szándékkal vételezi meg, de ez a termék bizony nem jó emlékeket idéz.
Tanulsága a tesztnek tulajdonképpen nincs. Illetve talán annyi: akármit szagolgat az ember, egy idő után kellemetlennek fogja érezni az illatát. Legyen szó drága, márkás parfümről (pláne több kombinációjáról), házi készítésű vagy éppen boltban alacsony áron vételezett „illatkompozícióról”, nagy dózisban adagolva, vagy éppen halmozva az élvezeteket felkészülhetünk rá, hogy az orrunk sikoltozni fog. A húsvéti locsolkodás – bűz ide vagy oda – egy szép szokás, amit semmi pénzért nem hagynánk ki. És azért a tisztesség kedvéért jegyezzük meg: ezek a variációk még mindig sokkal kellemesebbek, mint ha egy egész vödörnyi jeges vizet löttyintenének a nyakunkba. Főleg ebben a hidegben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!