Ön hogyan ünnepelte idén november 13-át, a Magyar Nyelv Napját? Mi egy adóhatósági tájékoztató megértésével próbálkoztunk az ünnep alkalmából.
2009 óta ünnepeljük a Magyar Nyelv Napját, igaz, akkor még nem borongós őszi, hanem tavaszi dátum szerepelt a naptárban: azért esett a választás április 23-ra, mert egy évvel korábban ezen a napon nyílt meg a Magyar Nyelv Múzeuma. Végül a parlament máshogy döntött, így tavaly óta november 13-a az ünnepi dátum, mert 1844-ben ezen a napon tette az Országgyűlés a magyart hazánk anyanyelvévé. Ez akkoriban nem volt magától értetődő: a 19. század közepén Magyarország lakosságának csak fele beszélte a magyart.
A magyart államnyelvként a 10 milliós lakosság körülbelül 97 százaléka, világszerte pedig összesen 13 millió ember beszéli, ezzel a legtöbb beszélővel rendelkező nyelvek európai listáján a 12. helyet foglalja el. Mivel hazánkban egyelőre olyannyira többségi nyelv a magyar, hogy a lakosság jelentős százaléka (csaknem fele) egyáltalán nem, vagy csak rosszul beszél idegen nyelveket, könnyen belátható, hogy egyelőre nem fenyeget bennünket anyanyelvünk kihalásának veszélye.
Azért vannak olyan területek, ahol a magyar nyelv biztos ismerete ellenére is bajban van az egyszeri ember. Senki sem szeret hivatalos levelet kapni (például az adóhivataltól), és gyakran ez nem is csoda: kibontjuk, és máris jön a rossz hír – fizetnünk kell. Vagy mégsem? Egy idei, folyószámla-kivonathoz tartozó tájékoztatót teszteltünk, amelyből másfél milliót küldött szét a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Csak a lényeget nem tudtuk belőle kibogarászni: mi tartozunk-e az adóhivatalnak, vagy a hivatal tartozik nekünk?
Molnár Cecília Sarolta nyelvészhez fordultunk, aki a szöveg áttanulmányozása után jelezte: a túl sok szakkifejezés, szakterminus, és a túl hosszú és bonyolult mondatok miatt valóban nehéz kideríteni, kire mi vonatkozik. Csak egy példa a szövegből a bonyolult fogalmazásra: „Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a pótlékmegállapítás során – jogszabályi előírás alapján – a késedelmi pótlék alapját csökkentettük az esedékesség időpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével (nettó pótékszámítás)”. A nyelvész szerint „ha egy szakkifejezésnek van köznyelvi, elterjedt megfelelője, ebben az esetben érdemes lenne azt használni, viszont egy jogi/gazdasági terminus nem elkerülhető a pontosság miatt. Ebben az esetben a tájékoztatónak definiálnia (vagy röviden, példával illusztrálnia kell) a szakterminusok jelentését. Megoldás lehetne a lábjegyzetelés, de még jobb lenne, ha egyszerűen lenne egy „kislexikon” a szöveg végén.” Megkerestük a NAV-ot is, hogy megtudjuk, mennyire igazodik el a lakosság a tájékoztatók világában. Linczmayer Szilvia adószakmai szóvivő szerint igyekeznek évről évre egyszerűsíteni, amit lehet. Ám a kezük meg van kötve, hiszen a NAV elsődleges szempontja mindig a jogszerűség, a törvény szövege kell, hogy legyen, enélkül ugyanis számos félreértés adódhatna. Hogy adódik is gyakran, és hogy mi sem voltunk egyedül a magyar nyelvvel vívott heroikus küzdelemben, mutatja: tavaly 2,5 millióan keresték fel az adóhatóság ügyfélszolgálatát, többnyire az olyan, nyelvileg is „nehéz” időszakokban, mint az szja-bevallás, vagy a folyószámlaértesítők érkezése.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!