Réti László: Budapest Boulevard
Ha csak a fele igaz, már az is rémisztő, de szerencsére Réti László új könyve a szórakoztató irodalom polcain kap helyet. Ettől függetlenül nem tehetünk úgy, mintha mellékes volna az a szempont, hogy a könyv szerzője – végigjárva a ranglétrát – rendőrkapitányként hagyta ott az állományt, regényének bevezetőjében pedig azt írja, hogyha az olvasó hasonlóságot talál a fikció és a valóság között, az csak a véletlen műve lehet. Különben is, úgysem hinnénk el, hogy amit leírt, abból mi az, ami valóban megtörtént. És ilyen felütés után arról ír, hogy Magyarországot terrortámadás éri.
Persze egy író jobb esetben a körülötte lévő világ történéseire reagál, a maga irodalmi eszközeivel, és éppen az vethető a legkevésbé Réti László szemére, hogy témáit olyan területről meríti, amit nagyon is jól ismer. Neki a bűnösök és bűnüldözők világa olyan, mint tanárnak az iskola, kalauznak a vasút, így volt zsaruként pontosan tudja, hogyan és miként dolgoznak a rossz fiúk, hogyan épül fel egy nyomozás. Vagyis minden olyan tudás birtokában van, amitől egy krimi remek lehet. A Budapest Boulevard talán annyiban különbözik eddigi regényeitől, hogy a főhős sorsa kísértetiesen emlékeztet az író sorsára. Ezt, persze, csak az tudja, aki nemcsak azt olvassa, amit a kezében tart, hanem arra is kíváncsi, hogy mi vagy ki van a fikció mögött.
Sodró lendületű regény, erősen épül a párbeszédekre. Ezek azonban sosem öncélúak, hanem tudatos írói eszköz eredményei. A karakterek így nem csupán tetteik által fejlődnek, alakulnak, hanem szándékaikra a kimondott szavakban találhatjuk meg a magyarázatot. A regény hátterében erős társadalomrajz húzódik meg, de éppen csak annyi, amennyivel még különbséget lehet tenni az amúgy nem is annyira különböző jó és rossz között. (Művelt Nép Könyvkiadó, 2018. 478. o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
