Megjelent a július 15-i Vasárnapi Hírek Irodalom rovatában.
Falcsik Mari:
Fehér madár
micsoda gyönyörű fehér madár
lett belőled végül Esterházy Péter!
micsoda megtört kék szem micsoda
túllátó mosoly! galambbá változott
sas nem néz messzibbre s szelídebben
– könyvbe a betűt kriptába testet betéve
hiába tudom: téged csak ebben
mindez nem kárpótol a hosszú évekért
amiket dúsan vígan leéltél volna még
és megírtad volna édes-keserű élével
kényedre játszva az okos szónak
ami mégis a kedvet őrzi-hozza a létre
de elveszítve mindent hogy fölrepültél!
– én ezt míg élek nem felejtem el
Turczi István:
Elfogy az ember
Töredéknek lenni maga az élet.
Úgy gondol rá, ahogy a fű
hintázik a szélben.
Itt semmi se mozdul.
Nevek, arcok törlődnek,
vezeklő szürkében a táj.
Fekete tollú, fehér madár
röptét figyeli egyre,
mennydörgésből, villámokból,
állatok járásából jósol.
Feszültségeit nem földeli el az ég.
Már Eudémosz gyűrűje sem segít.
De minek is átkozódna:
a sötétség neki nem ellenség.
Egy távlatvesztésre hajló éjjel
visszahátrál a homályba,
hol lecsukhatja végre
kígyót agyaggá változtató szemét.
Elmegy a test a porhoz, mondja,
hiába tiltják.
A hosszan tartó álom büntetés.
Lejegyzi az első szót, mi ébredéskor
az eszébe jut. Tűzzel megtisztítja,
vízzel átmossa. Úgy gondol rá,
ahogy a fű hintázik a szélben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!