Az Arany Glóbuszra sokan az Oscar barométereként tekintenek, mert bár a pénteken lezáruló Oscar-jelöléseket már nem, de a februárban kezdődő szavazást befolyásolhatja a filmek itteni fogadtatása. Ezért és a show-ért is nagy érdeklődésre tart számot az esemény: a Hollywoodban „az év bulijának” tartott, élőben közvetített gála jóval lazább, mint az Oscar: a vendégek asztaloknál ülnek, és a korlátlan alkoholfogyasztás is emeli a hangulatot. A házigazda, a szabad szájú brit komikus Ricky Gervais pedig valószínűleg pár sikamlósabb poént is bedob majd.
Huszonhét év után először igazán izgalmas a magyar közönségnek is az Arany Glóbusz-gála: hétfőn hajnali 2-től (az HBO-n élőben is) drukkolhatunk a Saul fia győzelméért a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Ha Nemes Jeles László filmje sikerrel veszi ezt a lépcsőfokot is, picit tovább nőnek az esélyei, hogy végül az Oscart is elnyerje.
Bár az esemény kiemelt nemzetközi figyelmet élvez, jegyezzük meg, hogy az Oscar- szavazó Amerikai Filmakadémia a teljes tengerentúli filmszakma (6000 fő) értékítéletét, míg az idén 73. alkalommal kiosztott Arany Glóbusz a csupán 90 fős tagságú Hollywoodi Külföldi Újságírók Szervezete (HFPA) moziszerető tagjainak véleményét tükrözi az elmúlt év jelentősebb filmjeiről. Az egyetlen magyar tag, Návai Anikó szavazata még kevés lenne a Saul fia győzelméhez, de talán a többi európai kötődésű újságíró politikailag is fontos üzenetnek érezheti a holokausztot teljesen új látószögből bemutató magyar film elismerését.
Nagyvadak harca
Eközben a világ rajtunk kívül eső része azt figyelheti izgatottan, vajon Leonardo DiCaprio megkapja-e jutalmul a legjobb drámai színész szobrát A visszatérő forgatásán vállalt kínszenvedéseiért. Ez volt élete eddigi legnehezebb szerepe: állatcsontvázban aludt, nyers bölénymájat evett, jeges folyóba gázolt és napokig nem fürdött, hogy hitelesen alakíthassa a vadonban túlélésért küzdő, indiánokkal és egy medvével is harcoló amerikai telepest.
DiCaprio sokadszorra bizonyítja, hogy generációja egyik legtehetségesebb, legsokoldalúbb színésze, ennek dacára rendre elütik a komoly díjaktól, bár talán ennek is köszönhetjük, hogy újra és újra túltesz önmagán. Talán ezúttal kölcsönöz neki egy kis pluszszerencsét az utóbbi évek egyik legsikeresebb rendezője, Alejandro González Inarritú is, akit még Quentin Tarantino is irigyelhet, mivel a kritika nem az Aljas nyolcast, hanem A visszatérőt kiáltotta ki az év westernjének. Azért Tarantino filmje is kapott jelölést, forgatókönyv és filmzene kategóriában (utóbbit a zseniális Ennio Morriconénak köszönheti), és egyetlen hősnőjét, Jennifer Jason Leight is jelölték a legjobb női mellékszereplőnek. Ő azonban szinte behozhatatlan vetélytársakat kapott Jane Fonda (Ifjúság), Kate Winslet (Steve Jobs) és Helen Mirren (Trumbo) személyében.
Kevésbé kiélezett a versengés a legjobb drámai színésznő szobráért, melyre a Carol című drámában lehengerlő alakítást nyújtó Cate Blanchett a legesélyesebb, noha a titkolt leszbikus szerelmét megformáló Rooney Marát is jelölték a díjra. Bármelyikük is kapja meg végül, a világhírű (krimi) írónő, Patricia Highsmith regényéből készült Carol mindenképp az év legerősebb női és legszívbemarkolóbb romantikus drámája, a házasságában boldogtalan kisgyermekes asszony és a fiatal eladólány törékeny szerelméről, az ’50-es évek látszatra idilli és virágzó Amerikájában.
Szemben az Oscarral, az Arany Glóbuszon külön kategóriában értékelik a drámákat, illetve a vígjátékokat és zenés filmeket. Ez lehet a mázlija az idén Ridley Scott Mentőexpedíció című sci-fijének, melyben ugyan fontos a humor (inkább az irónia), mégsem kimondott vígjáték. De mivel ebbe a kategóriába sorolták, jóformán konkurencia nélkül maradt. Némi esélye még a Joy című vígjátéknak lehet, melyben David O. Russell rendező visszahozta a Napos oldallal több Oscart is nyert színészi gárdáját, Jennifer Lawrence-t,Robert de Nirót és Bradley Coopert. De valószínűbb, hogy a csapatból csak a flúgos családját elragadóan kezelő, szerepében az amerikai álmot megvalósító Lawrence visz haza szobrot.
A legjobb vígjátékszínésznek jelölt Al Pacino, Christian Bale és Steve Carrell ugyan méltó vetélytársai a Marson felejtett űrhajóst alakító Matt Damonnak, de egyikük sem kapott olyan remek forgatókönyvet, mint Andy Weir pompásan fordulatos, egyszerre drámai, tudományos, szórakoztató és filozofikus bestsellere. Damon ráadásul kitartóan színvonalas alakításai ellenére rég nyert szobrot (utoljára 1998-ban a Good Will Huntingért), megérdemelne már egy kis szeretetet a sok szívélyes interjúért, amiket a hollywoodi külföldi újságíróknak adott.
Tévés tekintélyek
A HFPA jó időben felismerte, hogy a tévé és újabban a netes videotékákból kinőtt sorozatgyárak, mint a Netflix, az Amazon és a Hulu, egyre nagyobb közönséget hódítanak meg, magukhoz édesgetve a legkiválóbb filmeseket is, míg a mozikban a nézőszám kitartóan csökken. A számos remek sorozatnak és tévéfilmnek hála a tévés produkciók presztízse és kulturális jelentősége is nőtt, és erre támaszkodva a földgolyót ábrázoló aranyszobor is picit nagyobb súlyt nyert.
Az évek óta masszív díjbesöprőnek számító Trónok harca, a Mad Men – Reklámőrültek, a Homeland – A belső ellenség, a Kártyavár vagy a brit Downton Abbey mellé az idén is díjra jelöltek néhány figyelemre méltó újdonságot, mint a 18. századi, háború dúlta Skóciában játszódó Outlander – Az idegen, a hip-hop lemezkiadó birodalom belsőhatalmi harcairól szóló Empire című zenés sorozat, a kolumbiai drogkartell hétköznapjait bemutató Narcos, vagy a különc hacker srác belső világát mesterien feltáró Mr. Robot. Már a témák sokszínűsége is mutatja, hogy ide összpontosul a tévés és filmes kreativitás legjava, aminek, mint mindig, mi nézők örülhetünk a legjobban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!