A kémregények koronázott királya, Frederick Forsyth önéletrajzi könyvében leplezte le saját múltját.
Az írót elmondása szerint a brit hírszerzés az 1960-as évek végén kereste meg először, hogy a nigériai polgárháborúról belső információkat szerezzen. Emblematikus műve, A sakál napja című politikai krimi megjelenése után sem hagyott fel a titkos tevékenységgel, még a Német Demokratikus Köztársaságba is kivezényelték. Meglehetősen valósághű kémtörténetei alapján sokan már eddig is sejteni vélték, hogy valami köze lehet a titkosszolgálathoz.
Ám nem ő volt az egyetlen, aki saját életét vitte papírra. Művek, amik sosem születtek volna meg, ha alkotójuk nem kerül galibába:
1. A. A. Milne nevét elsősorban a gyerekek dicsőítik, bár felnőttként is élvezetes olvasmány a Micimackó. Jóval kevésbé vidám azonban Peace with Honour című munkája, melyet 1934-ben jelentetett meg, és erős kirohanás a háború ellen. Milne az I. világháborúban a katonai hírszerzésnek dolgozott, a Németország elleni propagandagépezetet működtette.
2. Agatha Christie egyik legismertebb és legszeretettebb krimije a Gyilkosság az Orient expresszen. A legendás járaton maga az írónő is megfordult, sajnos kevés jó élménye volt a Párizs és Isztambul közötti vonatozásról. A luxusjáraton ugyanis egész éjszaka bolhák csipkedték – ő pedig bosszúból az Orient expresszt tette meg gyilkossága színhelyéül.
3. William Shakespeare nagy kópé volt. Mielőtt drámaírásra adta volna a fejét, sokszor volt kénytelen szarvast, nyulat lopni, hogy legyen mit ennie. A fáma úgy tartja, Sir Thomas Lucy bíró többször meg is vesszőztette a vétkest, aki később pennájával torolta meg a sérelmet. A windsori víg nők című komédiában Lucyről mintázta az ellenszenves bíró karakterét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!