A helyesírás miatt még háborúztunk is, bizony. Szerencsére itt vér nélküli ütközetek voltak, de igencsak kemények. Vörösmarty Mihály Y háború címmel írt színdarabot a történésekről, később a jottista-ipszilonista háború kifejezést használták a helyesírási küzdelmek ezen szakaszának elnevezésére.
A vitába a kor értelmiségének nagyjai mind-mind bekapcsolódtak. A kérdés az volt, a magyar helyesírás a kiejtést kövesse, vagy a szóelemzés elve is érvényesüljön. Azaz melyik legyen a helyes: „láttya” vagy „látja”, „úttya” vagy „útja”, „talállya” vagy „találja”, „únnya” vagy „únja”. Az ipszilonisták úgy vélték, egyszerűbb és magyarosabb az ejtés szerinti írásmód, a jottisták azzal érveltek, hogy meg kell őrizni az eredeti morfémát. Ma már viccesnek tűnhet, de akkoriban az ország írástudóinak majdnem fele használta az „allya” (alja), „kínnya” (kínja) írásmódot. Mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha az ipszilonisták győztek volna – mondta egyszer egy tanítványom. Ez persze nem igaz, hiszen az ejtés sem egyforma az ország különböző területein. De ugye egyértelmű, hogy a jottisták győztek. Manapság a legtöbb szavunkat kiejtés szerint írjuk, de utána a második leggyakoribb helyesírási elv a szóelemzés szerinti írásmód.
Az ipszilonista-jottista háború Verseghy Ferenc fellépésével kezdődött (Proludium). Verseghy azt írta, nem szükséges feltüntetni külön a szó végén az l, d, n, t és a hozzá kapcsolódó j betűket, hanem a kiejtést kell követni. Révai Miklós és követői a szóelemzés szerinti írásmód mellett érveltek. Az ország képletesen kettészakadt. Az ipszilonisták hazafiatlannak tartották a jottistákat, a jottisták maradisággal vádolták az ipszilonistákat. A katolikus vallásúak főleg ipszilonisták lettek, a reformátusok inkább jottisták. A dunántúliak kiejtés szerint írtak, a tiszántúliak szóelemzés szerint. Az ipszilonisták szerint a nem is ejtett betűk feltüntetése a szóvégeken féltótos megoldás, sőt, inkább félnémetes, és nem méltó egy hazafihoz.
Fábián Pál nyelvészprofesszor 1967-ben megjelent könyvében összegyűjtötte a háború híres harcosait (a hadvezéreket, Révait és Verseghyt már ismerjük). Ipszilonista volt többek között Baróti Szabó Dávid költő, nyelvújító, Dugonics András, az első magyar regény, az Etelka szerzője, Kisfaludy Sándor, Virág Benedek, Vitkovics Mihály. A jottisták közé tartozott Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Döbrentei Gábor, Toldi Ferenc, Vörösmarty Mihály. Az Y háborúnak teljesen csak az 1832-es helyesírási szabályzat megjelenése vetett véget.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
