Ritkán számolgatunk irodalomfogyasztás közben. Miért is tennénk, ugyanakkor van néhány érdekes statisztikai adat művekről, íróikról és olvasóikról, amelyek sokat elárulnak gazdáikról, és talán olvasásra is csábítanak.
Ha az író a fontos
Sokat elárul egy író munkamódszereiről az, mikor és mennyit alszik. Balzac már éppen felkelt, amikor Freud éppen csak lefeküdt aludni, Flaubert pedig igencsak messze volt még az ágytól… De mind tartották többnyire magukat a menetrendhez.
Honoré de Balzac: 18.00–01.00
Victor Hugo: 22.00–06.00
Thomas Mann: 00.00–08.00
Sigmund Freud és Vladimir Nabokov: 01.00–07.00
Gustave Flaubert: 03.00–10.00
Az sem mindegy, ki mennyit ír naponta:
Az elkötelezett:
Stephen King az év 365 napján kivétel nélkül ír 10 oldalt, se többet, se kevesebbet.
A maximalista:
Hemingway csak napi 500 szót vetett papírra, és néhány nap pihenőt is engedélyezett magának, de komolyan vette a munkát. Egy szabályhoz szigorúan tartotta magát – részegen sosem írt, ami már csak erős alkoholizmusa miatt sem lehetett könnyű.
A megfontolt:
James Joyce híres volt arról, hogy akár egy szón is hosszan képes volt töprengeni. Állítólag egy barátja egyszer megkérdezte tőle, hogy halad az írással, mire annyit felelt: „Termékeny nap volt, jobb, mint idén bármikor. Három mondatot is papírra vetettem.”
A kényelmes:
Truman Capote kizárólag fekve, cigarettával és kávéval (amit később, a délután során szeszes italokra cserélt) alaposan felszerelkezve tudott írni. Első vázlatait ceruzával vetette papírra, majd az írógépet a térdén egyensúlyozva – de még mindig fekve – gépelte le a végső változatot.
A megszállottak:
Dan Bown minden reggel hajnali 4-kor ül le dolgozni. Egy óra elteltével azonban felpattan, és tornagyakorlatokat végez. Hasonló munkamódszerre esküszik Murakami Haruki, aki szintén 4-kor kezd, de 10-re már befejezi az írást, majd fut 10 kilométert (vagy úszik másfelet), este 9-kor pedig lefekszik aludni.
AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTE: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
Ha a méret a lényeg
Íme, néhány klasszikus mű szavainak száma (eredeti nyelven, ahogy az író megalkotta):
William Shakespeare: Hamlet – 30 066 szó
Jane Austen: Emma – 162 853 szó
James Joyce: Ulysses – 265 222 szó
Victor Hugo: Nyomorultak – 530 982 szó
Lev Tolsztoj: Háború és béke – 561 304 szó
Egyelőre a leghosszabb (nem hivatalos nyilvántartások szerint) irodalmi alkotás az ausztrál Mark Leach nevéhez fűződik. A címe: The Last Year at Marienbad. Soha nem adták ki hagyományos módon (elég sok papír kellene egyetlen kötethez), viszont az internetről bárki letöltheti és elolvashatja, ha van elég ideje és kitartása. Ugyanis 17 millió szóból áll.
Csak viszonyításként: Marcel Proust remekműve, Az eltűnt idő nyomában „alig” másfél millió szó.
Ha az idő számít
Ha egy huzamban olvasnánk végig egy művet, az alábbiakra készülhetünk:
Szophoklész: Antigoné – kb. 40 perc
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby – kb. 2 óra 40 perc
Mary Shelley: Frankenstein – kb. 4 óra 15 perc
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! – kb. 5 óra 30 perc
Jonathan Swift: Gulliver utazásai – kb. 6 óra
Charles Dickens: Két város meséje – kb. 7 óra 30 perc
Geoffrey Chaucer: Canterburyi mesék – kb. 8 óra
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – kb. 11 óra 45 perc Biblia – kb. 43 óra 50 perc
George R. R. Martin: A tűz és a jég dala (a sorozat eddig megjelent 5 kötete) – kb. 98 óra 20 perc
És a legrövidebb:
„For sale: baby shoes, never worn.” (Kisbabacipő eladó, soha nem viselték.) Ha hinni lehet a városi legendáknak, Ernest Hemingway tollából származik az első hatszavas történet (six word story): a szigorú, de egyáltalán nem bonyolult szabály szerint mindössze hat szóban kell egy egész történetet elmesélni. Állítólag Hemingway fogadásból vetette papírra (más források szerint szalvétára) a szívszorító, és valóban kifejezetten sokatmondó, bár szó szerint szűkszavú történetet. Mára a hatszavasoknak igazi kultusza lett.
Túlzásba vitt szavak
Bár vannak művek, amelyekben bizonyos szavak gyakori előfordulása indokolt, néha azonban túllőnek a célon az írók. Például az Egri csillagok esetében, amelyben Gárdonyi 1314 alkalommal írta le a török szót.
Charlotte Brontë Jane Eyre című regényében 235 alkalommal szerepel a szerelem szó, az Egy tiszta nő című Thomas Hardy-regényben 226-szor, a Büszkeség és balítéletben (Jane Austen) 122-szer, A skarlát betűben (Nathaniel Hawthorne) 67-szer, a szerelmes regénynek egyáltalán nem nevezhető Ulyssesben (James Joyce) viszont 412-szer.
Megspórolt csókok
Azt pedig végképp nem gondoltuk volna, hogy Jane Austen szerelemtől tocsogó műveiben alig csattan csók: pusztán összesen 15 alkalommal. Ebből 4 nők között esik meg, 4 alkalommal férfiak csókolnak kezet nőknek, kétszer csókol nő gyermeket, egyszer egy férfi egy nő hajára cuppant, és mindösszesen 4 olyan jelenet található a művekben, ahol valódi csók csattan férfi és nő között.
A kivárhatatlan regény
Sokszor kell éveket vagy akár évtizedeket várni egy szeretett szerző új művére. Biztos volt már olyan olvasó, aki jobblétre szenderült, mielőtt kézbe vehette volna az áhított könyvet. No de hogy az összes… Margaret Atwood Booker-díjas kanadai írónő legújabb regényének megjelenésére éppen száz (100!) évet kell várni. Pedig maga a mű már készen van, ám része a skót művész, Katie Paterson új projektjének, a Future Librarynek (Jövőkönyvtár). Mostantól minden évben új könyv kerül be az oslói könyvtárba egészen 2114-ig, méghozzá egy speciálisan kialakított szobába, amely az idén nyáron elültetett fákkal lesz beburkolva (addigra szép nagyra nőnek majd), és amelyben egy nyomtató is helyet kap, hogy a jövő olvasói, akik talán már azt sem tudják, hogy néz ki egy nyomtatott könyv, fizikai másolatot készíthessenek a kötetekből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
