A nyár már csak arra való, hogy bepótoljuk lemaradásunkat a kedvenc sorozatainkból, hiszen az idén is megnézhetjük a legelejétől House-t, Monkot vagy a Mentalistát, hogy Derricket és Columbót ne is említsem. Jobb híján rákattantam néhány olyan ismétlésre is, amelyeket korábban kihagytam, mint a Hung – Neki áll a zászló (HBO), vagy a Mocsok macsók meséi (Comedy Central).
Előbbi egy lúzer, elvált detroiti tesitanár férfi prostiként – avagy boldogságszakértőként, ahogy a nőnemű stricije reklámozza – felívelő karrierjét mutatja be, igen szókimondóan, ám viszonylag kevéssé élve a sztori adta helyzetkomikumi lehetőségekkel. Nem a Hung az első sorozat, amely központi témájává teszi a szexet, annak is az időtöltésszerű – itt ráadásul üzletszerű – űzését, erre ott volt már a Californication, amelyben átérezhettük, mennyire nyomasztó a muffmocsár nihilje, melybe a főmacsó alfahím (David Duchovny) olyannyira alámerült, hogy azóta át is esett egy szexelvonón. Elsősorban a főszereplő, az Arany Glóbuszra jelölt sármos álomcsődör Thomas Jane miatt lehet a sorozatot (ki)bírni, s nem azért, mert a Hungot a New York Times az HBO legjobb új vígjátékának kiáltotta ki tavaly. Azért tehették, mert 2009-ben nem gyártottak maradandóan jó komédiát, a régieken meg már cafatosra unjuk magunkat. Én meg amúgy is képtelen vagyok viszketés és fogcsikorgatás nélkül megnézni egy részt a Törtetőkből vagy a Nancy ül a fűbenből, pedig mindegyiket annyi plecsnivel tüntették ki, mint egy veterán szovjet tábornokot. A Mocsok macsók meséi annyiban kitűnik a kortárs és korrajzos amerikai sorozatok közül, hogy miközben itt is a párkapcsolati manipulációkba látunk bele, sokkal őszintébb, mint például a Szex és New York. Nem feltétlenül azért, mert a férfiak egymás között jobban vállalják saját esendőségüket, és kevésbé hajlamosak önmaguknak hazudni. Intelligens humorral és könyörtelen öniróniával járják körül azt a nem is olyan apró gondot, hogy míg a nők többsége számára a monogámia az egyetlen igaz út, a férfi állítólag úgy van kitalálva, hogy mindenfelé szórná a magját, ebben pedig a házasságlevél akadályozza meg a legkevésbé. A lelkiismeret azonban még a legelvetemültebb házasságtörőt is utoléri egyszer, hiszen alapvetően, vagyis inkább a maguk módján szeretik, és nem akarják megbántani feleségüket. Bár szívesebben néznék én is új sorozatokat és új részeket, be kell látnom, hogy ki van ez találva, nem véletlenül kapjuk ilyenkor csak az ismétléseket. Sose voltam nagy Tűzvonalban-rajongó, de csacskaság volt a Duna Tv-től épp augusztus fényes közepén vetíteni a sorozat új szezonját, amit eddig annyian se néztek meg, mint az esti Híradót. Viszont még vígjátéknak is gyenge a rossz műsorpolitikát azzal menteni, hogy azt állítják, a magyarok többségének úgysem telik nyaralásra, vagy ha igen, a Duna Tv a világ minden kontinensén fogható, és különben is, szeptemberben már nagyobb lenne a verseny a kereskedelmi csatornák új sorozataival. Talán máris a jövő nyári ismétlésre gyúrnak?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
