Isten a menedzsere

– Elérzékenyült a minap, amikor idősebbik fia, a szintén jazz-zongorista, ifj. Szakcsi Lakatos Béla 50. születésnapja alkalmából együtt léptek fel? 

– Egy kicsit. Remekül sikerült az este, több mint negyven muzsikus játszott, igazi örömzene volt.

– Mindkét fia jazz-zongorista. Hogy fér meg három „dudás” egy családban? 

– Mindhárman különbözőek vagyunk. Csak klasszikus zongorára jártak, nem tanítottam őket. Beleszülettek, látták, hallották, hogy otthon gyakorlok, zenét írok, voltak hangzóanyagok, kották, lemezek. A jazzt és főként az improvizációt egyébként sem lehet tanítani. Ők választották ezt a pályát. Tizenévesen tudták csak meg, hogy az apjuk ismert zenész, otthon nem úgy viselkedtem. Néha egy-egy jó tanácsot adtam, de nem szóltam bele az életükbe. Egy telefonhívást sem tettem a zenei karrierjükért. 

– Hogy nem fárad bele az állandó megújulásba, a koncertezésbe?

– Mindig jönnek új inspirációk. A színpad nekem nem fárasztó, az utazás inkább. Mostanában már nagyon keveset megyek külföldre, jövő hónapban csak egyszer: egy török zenekarral Isztambulba. Egyfolytában zenéket hallgatok, általában komolyzenét. Szerencsére a YouTube-on a poptól a jazzig minden elérhető egy kattintással. Régen alig jutott el hozzánk valami. Nekem volt anno az első Fender zongorám, azt mondták, ezzel elárultam a jazzt. Amikor 23 évesen, 1966-ban hazajöttem külföldről, és Sztravinszkijt, a legmodernebb jazzt meg a Rolling Stonest, a Beatlest és a The Kinkset hallgattam, majdnem lehülyéztek. Most a Rákfogó zenekarommal turnézunk, a legmodernebb jazzt játsszuk, olyat, amilyet itthon más nem. A  zenésznek muszáj mindig megújulnia és mást játszania, akkor is, ha a közönség a régit szereti hallani, amit a lemezen megszokott.

– Mire készül még az idén? 

– Fellépünk Sziámival a Kispipa újranyitásán jövő héten, Seress Rezsőre emlékezve. A hónap végén utó-születésnapi koncertem lesz a MomKultban. December 17-én a Kongresszusi Központban kóstolót kaphatnak abból, amilyen én vagyok: szólóban is játszom, a musicaljeimből is lesznek részletek, Oláh Kálmánnal és a két fiammal két négykezest is játszunk, és lesznek Rákfogó-számok is. Mándokynak is írok zenét egy új albumára. Egy misztériumjátékon is dolgozom, a szövegíró Bolyki György. A tudás fája lesz a címe, az első rész már majdnem kész. Egy négy képből álló, nem vallásos, de a Bibliáról szóló mű lesz. A negyedik része a jövőben játszódik, 2050 környékén, amikor a világ egy nagy Facebook. Mondjuk az 1984-es Nagy Testvér utópiája. 

– Volt olyan időszak, amikor például az USA-ban ismertebb volt, mint itthon. Miért maradt mégis Magyarországon?

– Már 1989-ben amerikai szerződésem volt, Grönlandtól Indiáig kaphatóak voltak a lemezeim. Akkoriban külföldön kerestem pénzt, itthon alig. Már megvolt a zöldkártyám, a munkavállalási engedélyem, csak át kellett volna vennem, de nem költöztünk Amerikába. Kereshettem volna sokkal több pénzt, de meg akarták szabni, hogy milyen zenét játsszak, én meg azt nem akartam. Nem vagyok jó üzletember, de jók a megérzéseim. 

– Nem bánta meg, hogy itthon maradt? 

– Elégedett vagyok. A Jóistentől kaptam tehetséget, ebből élek, és jó emberekkel találkoztam. Hit nélkül nem lehet zenét csinálni, mert a zene nem materiális dolog. Kell tudni a helyedet és ismerni a korlátaidat. Ha arrogáns vagy beképzelt vagy, rosszul játszol. Nem lázadtam és nem harcoltam soha. Közéleti dolgokkal nem igazán foglalkozom. Én egy senki vagyok Bachhoz, Mozarthoz képest, őket elnyomták, mégis alkottak. Mindig függünk a pénzemberektől, de most nem szólnak bele úgy, mint mondjuk Beethoven vagy Haydn idejében, amikor a pénzemberek, a herceg vagy a gróf maguk is zenéltek.

Nekem igazából Isten a menedzserem. Ő méri az időmet is. De azt megbeszéltem a fiaimmal: ha hallják, hogy nem úgy megy már, akkor szólnak. A kollégák ugyanis nem szólnak, maximum röhögnek a hátad mögött. Amíg mentálisan jól vagy, addig tudsz játszani is. A művészvilágban nehéz karriert csinálni, de ami ennél is nehezebb: a kellő időben abbahagyni.

FOTÓ: CSIBI SZILVIA

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!