Isteni sztárok otthonra. - Nem csak sztárok lettek, de Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjének főszereplői, a kutyusok családra is leltek. A cannes-i kategóriagyőztes filmben kétszáznyolcvan négylábú szerepelt.
„Ő álmaim kutyája” – lelkendezik az ifjú gazdi, Dóra. Pimpa, a barnásszürke, húszkilós keverék életét a Fehér isten című film változtatta meg: a film plakátján is szerepelt, ma pedig egy szadai kertes házban lakik. Pimpát egy kutyatáborban szúrta ki magának a tizenegy éves Dóra, aki egyből megszerette. Mondta is Halász Árpád kutyakiképzőnek, hogy a megmérgezett kutyusuk helyett szeretne egy újat, lehetőleg menhelyeset, aki „nem túl nagy és barátságos”. Így került a családhoz a szeretetéhes eb, aki ha kell, lehasal, kunyizik és pacsit ad. Panaszra nem lehet oka: fűtött háza van, legtöbbet mégis a lábtörlőn fekszik – úgy viselkedik, mintha a szadai házba született volna, s bár kicsit félénk, nagyon hálás és mindenevő, kedvence a csirkemell és a cseresznye.
Pimpa sorsa önállóan is filmbe illő volna, ám a Fehér isten ebeinek többsége jól járt azzal, hogy szerepelhetett Mundrucó Kornél mozijában. Sok eb a forgatás alatt is menhelyen élt, betanításukat viszont már a forgatás előtt öt hónappal elkezdték. Naponta nyolc órát foglalkoztak velük. Volt olyan kutya, amelyik a pórázt sem ismerte, másokat arra kellett megtanítani, hogyan teremtsenek kapcsolatot az emberrel, hogyan fogadják el a hierarchiát és a falkában lévő szabályokat, vagyis azt, hogy nincs rivalizálás, az ember a főnök.
Harminc kutyaiskola több tucat trénere dolgozott az ebekkel, a karmesteri feladat Halász Árpádé volt. A tréning során a legantiszociálisabb eb is megtanult póráz nélkül viselkedni. Ehhez a tükör módszert alkalmazták: a kutya visszatükrözi a gazda személyiségét. Az ember a vezető, ő irányítja az akciót, a szabályok pedig egyértelműek.
„Ránézéssel, ráhajlással, beszéddel lehet tanítani őket. A jól kommunikáló, magabiztos kutyák a saját jeleikkel (pózolás, bökdösés, morgás stb.) nevelik és tanítják a többi ebet, bizalmat építenek a félős kutyákkal. A vezető kutyák elzavarják a falkából azokat, akik nem tudnak jól viselkedni, együttműködni” – magyarázza Halász Árpád, aki tizenöt éve tanít be állatokat filmszerepekre. Szinte bármilyen karaktert „prezentálni” tud, az előkelő agártól a cuki keverékig. Humánus módon, minden állatvédelmi törvényt, az amerikai állatvédelmi kódexet is betartva tanítja az állatokat, mert ahogyan mondja: „nem biodíszleteket képzünk”.
A forgatáson a feladatok jeltől jelig tartottak: az ebek sípszóra rohanni kezdtek, s ha kanyarodott az út, újabb sípszó vezette őket a helyes irányba. Egyszer egy útlezárásnál a rendőr is sípolt, ami kisebb káoszt okozott – így az örökbe fogadott ebekkel nem érdemes például focimeccsre járni, mert a sípszó nekik mást jelent.
A feladat végén jutalomfalat várta az ebeket, így a pavlovi reflex meghatározza az életüket. Az energiát adó kutyatápot virslivel, párizsival, kolbásszal keverték, ez utóbbiból 500 kg fogyott a forgatás alatt. A falka ereje és az, hogy feladatot, munkát kaptak, együtt dolgoztak, a legfélősebb kutyát is nyitottá, barátságossá tette, s bár a síneknél forgatott jeleneteknél néhány eb körme beszakadt, ennél nagyobb baj nem történt.
„Az első nap, a Mexikói útnál, amikor 200 kutyával forgattunk, eléggé izgultam, mivel az eredeti tervhez képest 2 héttel hamarabb kezdődött a felvétel. Aztán volt olyan jelenet, hogy a színészek is lefagyva bámulták a monitort. Az a rész pedig, amikor a filmben a menhelyről rohanva kitörnek az állatok, olyan jól sikerült, hogy Kornéltól kaptunk ajándékba egy üveg italt” – meséli Halász Árpád.
A forgatáson a szabályokat minden stábtagnak be kellett tartania: nem lehetett enni a kutyákkal, nem lehetett őket simogatni a jelenetek előtt, viszont két jelenet között, az átállásoknál mindenkire jutott minimum egy négylábú, akit sétáltathatott.
Sokan talán ezért is fogadták örökbe a rájuk bízott ebet.
„Egy hónapja van nálunk Polly, már kezdi megszokni a belvárosi forgatagot, az esernyőktől és a botoktól még fél, de kutyafuttatóban már jól elvan a többiekkel” – meséli Posteiner Nóra, az újlipótvárosi Briós kávézó tulajdonosa, aki fia, Peti unszolására fogadta örökbe a Fehér isten egy-egy jelenetében látszó másfél éves, keverék szuka kutyust. Az új gazdik élvezik a betanítás előnyeit: a budaörsi menhelyről érkezett Polly nyugodt, jól nevelt, gyerekszerető, otthon lehet hagyni, nem rág szét semmit, a kutyatréner tanácsára kézből etetik. Már hallgat az új nevére, s lassan az idegenektől érkező simogatásba is beletörődik.
A filmben szereplő kutyák többsége menhelyen élt, például a harci jelenetekhez a gyömrői menhelyről kértek kölcsön ebeket, de érkeztek kutyusok Vácról és Budaörsről is. Hatvan kutya pedig a vezető tréner, Halász Árpád, a Gödöllői Kutyasport Központ vezetőjének „neveltje”.
A főszereplő kutyust, Hagent és dublőrét az amerikai tréner hozta magával a tengeren túlról.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!