Sírva nevetős és nevetve sírós a nyár legcukibb francia vígjátéka, mely érzékletesen ábrázolja a várandósság érzelmi és hormonális cunamiját, mégsem elriasztó – nagyobb a kockázata, hogy csak kedvet kap, aki még nem élte át. A már gyakorló szülők pedig a nosztalgia miatt pityereghetnek a babavárás legszebb, egyben legdrámaibb pillanatain.
A faramuci, de igen vidám családban régóta felcserélődtek a szerepek: az anya (Juliette Binoche) a megbízhatatlan, kamaszosan lázadó és gyerekes, míg a lánya (Camille Cottin) a felelősségteljes, keményen dolgozó, ambiciózus nő. A lány megfontolt családtervezésből, az anya egy szenvedélyes alkalmi kalandból esik – egyszerre – teherbe, ami csak még jobban felforgatja kusza életüket.
Még több szenvedélyes veszekedés és szórakoztató rivalizálás jön, de a legfeszültebb percekben is érezni a megbonthatatlan szeretetkapcsot, ami a két erős egyéniséget összeköti. Míg az anyának fel kell nőnie, a lánynak is meg kell tanulnia gyerekként viselkedni, miközben ő maga is édesanya lesz, de a különböző szerepek halmozása csaknem tudathasadásos állapotba sodorja mindkettőjüket.
Szinte teljesen vakok a másik hasonló élethelyzete iránt, ebből a makacsságból, az empátia dacos megtagadásából fakadnak a legabszurdabb jelenetek is, a motoros balesettől a háztetőn át szökésig.
Noha a két kivételes nő körül forog az egész világ, néha szerepet kapnak a kedvesen balfácán férjek is, a bolondos rokonok, a szenilis és a meleg nőgyógyász, a terhestornacsoport, az agyzsibbasztó barátok és zizzent kollégák – csupa remekül megírt, szerethető figura. A rendező, Noémie Saglio filmjét „az anyáknak és a lányoknak” ajánlotta, ők is fogják legjobban szeretni, mert minden nőben akad legalább egy pici az istennő-hárpia kettősségből, amit senki más nem tud olyan profin kihozni belőle, mint a saját anyja – vagy a lánya.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!