William Shakespeare: Othello, Stúdió K Színház

 
Othelló a Stúdió K-ban - Fotó: Schiller Katalin

A féltékenység tragédiájának nagy cselszövője, Jago otthonosan mosogat a konyhában. Próbálja eltakarítani maga után a felgyülemlett szennyest. Mert hát ő gyárt a legtöbbet belőle. Négercsókot habzsol és fekete színű nedűt iszik utána – mintegy fizikailag is igyekszik bekebelezni s megsemmisíteni a néger mórt.

De szóáradataival bekebelezi magát a világot is, úgy csűri-csavarja a szót, hogy mindenkit levesz a lábáról. A tények, eredmények mit se számítanak, Jago lukat beszél bárki hasába. Az ő hatalma ebben áll.

Úgy tűnik, a pimaszul hablatyoló miatt vették most elsősorban elő a velencei mór történetét a Stúdió K-ban. Talán nem véletlen, hogy a minden morál nélküli manipulátor avanzsálhat ma is főszereplővé. A virtuóz Rába Roland Jagóként invenciózusan kotyvasztja ármányos terveit boszorkánykonyhájában, melyekkel kénye-kedvére mérgezhet maga körül.

A Zsótér Sándor rendezte Othellóból (amely elképesztően szellemes és friss újrafordításban hallható) egyúttal kiiktatódik a szenvedély. Ennek ellenére nagyon is zsigeri, helyenként alpárin „fizikai” színház ez. Rába visszataszító, gusztustalan kéjenc, de a többiek is gátlástalanul kapkodnak ágyékukhoz vagy imitálják a hágást. Cassio (Kovács Krisztián) pedig olyat turház a falra, hogy belesápadunk.

Azzal hatnak ránk, ami még ingert válthat ki – a gyomorforgató manipulációba már belezsibbadtunk, az természetes léthelyzetté legitimálódott.

Mindemellett a díszlet papírfalaival, utcára s díszletraktárra nyitott látványával (Ambrus Mária) tiltakozik, lázad e látszatokra építő jagói logika ellen. Maga a játék is minduntalan leleplez („De nehéz színest játszani” – mondja Kaszás Gergő). Kaszás unikális Othellója amúgy is szívdermesztő: filigrán, finom, akinek idegenségét épp indulatmentessége okozza; a hatalmát veszni érző ember hűvös brutalitása megsemmisítő.

„A magyar színpadokon már a színészet első korszakában, a jelen század elején előfordult Othello, »a velenczei szerecseny«. A Nemzeti Színházban eleinte Vajda Péter fordításában adták; a Kisfaludy-társaság Shakespeare-kiadásában Szász Károly fordításában jelent meg, s azóta a színen is ezt használják” – áll a Szász magyarította Othello, a velencei mór kiadásának bevezetőjében. Hozzátehetjük: eddig! Ambrus Mária, Ungár Júlia és Zsótér Sándor újraformálta, felfrissítette a shakespeare-i dráma szövegét.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!