Szenvedélyes mozdonygyűjtő az ötéves Bendegúz. Édesapja külföldről rendeli születésnapokra és karácsonyra a Nohabokat, MÁV M 41-eket és Pendolinokat. Barátja Villám McQueen autós bandájáért rajong. Sokat vitatkoznak azon az ovi udvarán, hogy a kocsik vagy a vonatok-e a menőbbek, abban azonban mindketten egyetértenek, hogy a Bakugan golyók és gyűjtőkártyák elengedhetetlen kellékei egy nagycsoportos fiú játéktárának.
Felnőttként is öröm betérni a csilli-villi belvárosi játékboltba. A jó érzést erősíti a megnyugtató tudat, hogy csak nézelődni jöttem, és nem kell vásárolnom. Egyrészt nehéz lenne a választás, a roskadozó polcokról rám vigyorgó kütyüktől hamar zavarba jövök, másrészt pedig – és manapság talán ez a legfontosabb szempont – a játékok sokba kerülnek. A nagy kedvencek, Villám McQueen, a Bakugan golyók is azért sorakoznak föl, hogy a kasszához vigyék őket, ám spórolni kell, ha ezekkel a divatjátékokkal tervezzük megörvendeztetni gyermekünket. Arról nem is beszélve, hogy a felkapott játékok nem feltétlenül hasznosak – némelyikükről időbe telik eldöntenem, mire lehet használni. Persze nehéz lenne elmagyarázni az imádott kisgyereknek, mennyivel jobban járna, ha egy Bakugan golyó helyett – ugyanannyi pénzért – inkább két kártyajátékot választana. Így az elfogult szülő kénytelen összeszorított szájjal kosarába tenni a – két hét múlva úgyis a megunt játékok padlására kerülő – műanyag értelmetlenséget. Még így is azok a szülők vannak a legjobb helyzetben, akik ha bosszankodva is, de megvehetik a drága és értelmetlen játékokat. A bolt eladója azonban elmondja, a vásárlók többségnél a legfontosabb szempont, hogy olyan játékot válasszon, amit a családban minden gyerek tud használni. Emiatt rengeteg társasjáték, kártyajáték fogy: ezeket általában az ötéves gyerkőc még a tinédzser testvérrel együtt is szívesen játssza. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbbet tanulni ezekből lehet. Amikor megpillantom a polcon a Fekete Pétert, mely lapjain pontosan ugyanazok a figurák rosszalkodnak, mint akik az én gyermekkori kártyámon pózoltak, elfog a nosztalgia. Ráadásul háromszáz forintba kerül, veszek is egy dobozzal. Egyelőre persze nem tudom, kit vehetnék rá arra, hogy játsszon velem egy kört…
A magyarországi játékfejlesztők is remekelnek a társasjátékok készítésében. Itthon elsősorban a családi játékokat kedvelik a vevők, de a fiatal felnőttek előszeretettel vásárolnak stratégiai társasokat. Sok a Magyarországon gyártott, fából készült ügyességi, készségfejlesztő játék is. Ezek ára azonban általában szemtelenül magas. A több mint egy évtizede nagy vagány Jenga például tölgyfából készül. Meg is kell fizetni: hétezer forintba kerül darabja. Persze szinte minden ehhez hasonló játéknak megvan a műanyagból elkészített „alteregója”, a Jenga fröccsöntött változatáért már csak kétezer forintot kell a boltban hagynunk.
Sokan azt vallják, hogy a játék a gyermek legnagyobb kincse, ezért nem szabad megfosztani attól az örömtől, hogy első tulajdonosa legyen annak a kincsnek. Ennek ellenére egyre több szülő akad, aki internetes árverezési portálon licitál jó állapotban lévő használt darabokra a spórolás jegyében.
A gyermeki lelkesedéssel mesélő játékbolti eladó szerint a slágertermékek kötelező megvétele ellenére a szülők többsége tudatos játékvásárló, nem sajnálja az időt egy jó, értelmes játék kiválasztására.
Meseszerű lenne azonban azt hinni, hogy mindenki így gondolkodik a játékvásárlásról. Igen elterjedtek a kínai piacok kacatjai. Sokaknak csak erre telik, és úgy gondolják, inkább ócska játékkal állítanak be, mint üres kézzel.
A játékok kilencven százalékát Kínában gyártják. Még az egyik legnagyobb márka, a Lego is áttette központját a rizsföldek mellé, hiszen itt szinte fillérekbe kerül a munkaerő. Európában túl drága lenne játékokat gyártani. Kínában azonban rengeteg bóvlit, hamisítványt készítenek, ezek pedig mázsaszámra kerülnek be Magyar-országra. A fogyasztóvédelmi hatóságok sok esetben szemet hunynak a szabálytalanságok felett, többnyire azért, mert az ellenőrzés igencsak macerás, rengeteg adminisztratív munkával jár. Ez a jelenség azonban ellehetetleníti a magyar játékgyártók helyzetét is. Legtöbbjük ugyanarról panaszkodik: egyre nehezebb a színvonalat tartani és az uniós szabályoknak megfelelni.
A világ első televíziós játékreklámjai az ötvenes években készültek. A sort az 1952-ben bemutatott Hasbro-gyártmány, a Mr. Potato Head (Krumplifej uraság) kezdte, őt a LEGO termékei követték a képernyőn. Barbie 1959-ben még egyedül mutatkozott a tévében, ’61-ben azonban már örök szerelmével, Kennel pózolt a televízió reklámjában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
