Negyedszázados írói pálya és 29 bombasikerű könyv van mögötte. John Grisham tagadhatatlanul az egyik legismertebb amerikai szerző, jogi thrillerjeit az egész világon olvassák. Legújabb műve, a nemrég megjelent Prókátorok vezeti a bestsellerlistákat. A híres íróval a könyv magyar nyelvű megjelenése alkalmából beszélgettünk.

 
John Grisham

– A Prókátorok főszereplője, az ügyvéd David Zinc mennyiben hasonlít önre?

– Nem sokban, legfeljebb annyiban, hogy én is 10 évig dolgoztam jogi pályán, mielőtt író lett belőlem. David is 10 évig bírja egy óriásira nőtt cégnél, ahol ő a 600 ügyvéd egyike. A kilencvenkettedik emeleten ül, rengeteget dolgozik, túlórázik, monoton munkát végez, így nem csoda, ha egy évtizednyi robotolás után nem bírja tovább, teljesen kiborul. Ez a fajta kiégés egyáltalán nem szokatlan az amerikai ügyvédek között. Aki elfásul, az gyakran otthagyja a munkahelyét és egy kis irodához szerződik. A regényben szereplő Finley és Figg Ügyvédi Iroda amolyan „alsó ligában küszködő, komolytalan kis cég”, fura, kétes ügyekkel foglalkozik, semmi ko - moly ügy nincs a láthatáron. Ez a kiindulási pont… Persze a történet majd kiterebélyesedik, és felsejlik egy hatalmas per körvonala.

– Minden évben megjelentet egy jogi thrillert. Hogy tudja „kitermelni” ezt a rengeteg sztorit?

– Elég szerencsés vagyok, sok időt töltök ügyvédek, tárgyalások, perek, jogi ügyek közelében, szóval, ha ilyen közegben mozog az ember, nincs híján a történeteknek. A Prókátorok után már gondolkozom is a következő történeten, figyelem a frissebb jogi ügyeket, ha az utcán sétálok, akkor is csak ezen jár az agyam. Ráadásul pontos időbeosztás szerint dolgozom, 60-70 órát egy héten. Meg győződésem, hogy csak így lehet írni.

– Újabban gyermekkönyvsorozatot indított jogi témában. Theodor Boone, a kölyökügyvéd meghódította az ifjúságot. Honnan az ötlet?

– A gyerekkönyvírásra 25 éves lányom inspirált, aki ötödik osztályosokat tanít. Mindig arról panaszkodott, hogy a gyerekeknek többet kéne olvasniuk, mert óriási a képzelőerejük, de nem talál megfelelő könyvet a számukra. „Apa, neked kéne írnod a gyerekeknek! A nyomozós jogi sztorikat szeretnék a srácok…” – mondogatta nekem, és én megfogadtam a tanácsát.

– Sok könyvét megfilmesítették, mit gondol, mennyire sikerült vászonra vinni a történeteit?

– Nagyon szerencsés voltam Hollywooddal. Eddig 9 könyvemből készült film, ebből majdnem mind valóban nagyon jól sikerült. Remek forgatókönyvek készültek, kitűnő színészekkel, rendezőkkel. A Pelikán ügyirat, Az ügyfél, A cég – mind emlékezetes filmek voltak. Persze egy író számára mindig izgalmas, hogy az általa elképzelt világ mennyire találkozik a rendezőével. Az én esetemben ráéreztek a történeteim erősségeire. Most például, A cég című regényemből készült film után jó néhány évvel folytatjuk a történetet, amely tévésorozatként látható. Ennek a forgatókönyvírásában aktívan részt is vettem. De ha a kedvencemet kérdezik, talán a Csodatévőt említeném.

– És a regényei közül melyik a legkedvesebb az ön számára?

– Rengeteg könyvet írtam, de még mindig az első könyvem, a Ha ölni kell a legfontosabb. Az egyik megyei bíróságon tanúja voltam egy 12 éves kislány megrázó vallomásának, aki nemi erőszak áldozata lett. Szabadidőmben kezdtem dolgozni az első regényemen, ami részben ezen az ügyön alapult, másrészt a képzeletbeli történet szerint az áldozat apja maga vesz elégtételt az erőszaktevőkön. Nem voltam benne biztos, hogy be tudom fejezni a könyvet, és abban sem, hogy ha igen, vajon kiadja-e valaki, és sikeres lesz-e. Nem tudtam elképzelni azt sem, hogyan alakul az életem, ha majd befejezem. Hosszú munka volt, nem kapkodtam el, a vázlat majdnem ezer oldal lett, de beleírtam mindent, amit fontosnak tartottam. A regény végül is 1987-ben lett kész. Több kiadónak elküldtem, de őszintén szólva nem voltak túl lelkesek. Aztán nagy nehezen 5 ezer példányban megjelenhetett. A második könyvem, A cég már nagyon sikeres lett. De ott van például egy másik kedvencem, a Festett ház, amelyik saját gyerekkori emlékeimre épül, ezért nagyon kedves nekem. Ráadásul ebben a történetben egyáltalán nincsenek ügyvédek.

– Az elmúlt évben Harper Lee-díjjal tüntették ki. A díj nem igazán ismert a magyar olvasók körében. Kik és miért kaphatják meg?

– Tavaly, a Ne bántsátok a feketerigót megjelenésének 50. évfordulójára alapították a Harper Leedíjat, amellyel minden évben a legjobb jogi thrillert jutalmazzák. Az első alkalommal én kaptam meg a kitüntetést a Vallomás című regényemért. Nagy megtiszteltetés és szakmai elismerés volt számomra.

– Tudhatunk már valamit a készülő új könyvéről?

– Csak annyit, hogy jogi témában íródik…

Címkék: Interjú, irodalom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!