„Frrrancba a rohadt parlamenttel, / és frrrancba az önhitt férfinemmel” ropogtatja az „r”-eket Nádori Lídia műfordító a mindenkori telt (kávé) házas koncertjeik egyikén.

 
Lakos Gábor felvétele

Claire Waldoff Raus mit den Männern aus dem Reichstag című dalára énekli a Szlukovényi Kata által írt magyar sorokat. A csúzlit és kiöltött nyelvet rejtő magas sarkú szandállal a borítóján, lemezzel is debütáló, kizárólag női tagságú fővárosi HANEM zenekar bátran vállalja közéleti, politikai szerepválasztását. A két éve örömzenélő kvintett a tangók, sanzonok, világslágerek zenei világába építi be provokatív, pimasz, parodisztikus, szövegeit, melyek legfőképpen a régi-mai urambátyám Magyarországot és a nők helyzetét jelenítik meg. „A 20. és 21. század városi folklórjából, műfajaiból merítünk elsősorban. Most például egy Kontroll Csoport-dalt hangszerelünk újra” – vezet be a műhelymunkába a máskülönben klasszikus zene felől érkező, zongora szakon végzett műfordító, aki a szövegek protest song-jellegét a bennük lévő dühvel magyarázza. „Egy mai nő, aki imádja a hazáját, a kultúráját, nyelvét, lépten-nyomon abba ütközik, hogy ilyen-olyan okokból idegenként kezelik, és ez rettenetesen frusztrálja – ezt a bosszúságot jeleníti meg Máthé Zsolt Idegen szív című szövege, mely Erkel Bánk bán áriájára íródott.”

„Hazám, hazám, te mindenem! / Tudod, hogy sok bajom neked köszönhetem. / Akár a múlt, sötét jelen / jövődet kúrod el végérvényesen” – énekli ironikus pátosszal Rick Zsófi újságíró. A korábban klezmerzenekarban játszó hegedűs akkor tartja jónak a kezük alól kikerült dalt, ha sem a szöveg, sem a zene nem nyomja el a másikat, s ráadásként kellő humorral fűszerezett.

Erre az összhangot biztosító élcelődésre jó példa a profi muzsikusokat is – Murányi Márta (ének, harmonika) és Sváb Ági (bőgő) – sorai között tudó felállás válasza a lemezbemutató koncert napját firtató kérdésemre. „Az idei október 23-nak egyetlen pozitív momentuma az album megjelenése volt; tulajdonképpen egy óvóhelyen töltöttük a napot” – utalnak többértelműen fellépésük színhelyére. „Én keresztüljöttem mindkét vonuló meneten, és örülök, hogy elértem a Pepita Oféliába” – emlékszik Bíró Kriszta színművész. Ugyanakkor nem csak politikából állnak a mindennapok.

„Minket úgyis, hogy összeköt a múlt, / a múlt mi is, / amit most én is / meg hát te is / pikk-pakk kidobunk” – dalolja kétségbeesetten a színésznő Parti Nagy Lajos szövegével Gilbert Bécaud szakító sanzonját, bizonyítva a fentieket. De a melankolikus, akár szirupos, giccses mókázások is előfordulnak a repertoárjukban (lásd Egy rendes férj, Gyújtsunk rá című dalokat). Aki tehát szakavatott amatőrök múltat és jelent egyszerre megidéző, változatos, szórakoztató zenei előadására vágyik a Budapest Bárnál politikusabb vonalon, annak, ha tetszik, ha nem, számolnia kell a nemi szerepeket egyszerre vállaló, ugyanakkor karikírozó ötössel. Legközelebbi, november 11-i budai Nyitott Műhely-beli koncertjükre érdemes hát előre jegyet váltani, mert ha nem… könnyen az utcán találhatjuk magunkat!

Címkék: kultúra, zene

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!