Ha az év első Híradóját nézzük, az idén legfeljebb azoknak lesz oka fejfájásra, akik Zacher Gábor fejét pillantották meg elsőként az újévben, még mielőtt mi is láthattuk a tévében.
„Békésen, jókedvvel ünnepelte az ország az óév utolsó és az újév első óráit” – kezdte monológját Aczél Anna. Majdnem el is hittük neki, míg a csaknem háromezer magatehetetlen részeget, tizennégy tömegverekedést, két halálos balesetet és a petárdázás közben a szemük világát és az ujjaikat is búcsúztatókat nem említette. A végtelenített hazai és nemzetközi bulikörképet nézve szilveszter este valóban egyetlen hatalmas, mindenkit lelkére ölelő szeretethömpölyeg volt a világ. S lám: „Vajon nem élhetnénk-e úgy, ahogy himnuszunkban is áll: jó kedvvel, bőséggel?” – kérdezte költőien Áder János újévi beszédében, melynek eredetijét talán Paulo Coelho osztotta meg Facebook-oldalán. Őt idézik az olyan magvasan spirituális gondolatok, mint hogy „jót kívánni egymásnak többet jelent, mint legszebb reményeinknek hangot adni, mert azt fejezzük ki vele, hogy ezekben a percekben mi mindannyian egymás javát akarjuk”. A „sose adjuk fel álmainkat” szintén remek falvédőszöveg, használta már Konfuciusztól Churchillig sok nagy szónok, nem lehet vele elbukni. Csakhogy olyan ábrázattal lelkendezett örömről, szeretetről és boldogságról, mintha egy beöntő pumpa használati utasítását olvasná fel. Talán előbb kellett volna koccintani, azután bekapcsolni a kamerát. A Híradóban csaknem végig is idézték a beszédet, mely most először okostelefonon és jelnyelven is nézhető volt, haladunk a korral.
Aztán menetrend szerint az év első újszülöttje következett, mikor egy kocsikerék méretű virágcsokor árnyékában váratlanul becsörtetett a szoptatós anyákkal teli gyermekágyas szobába Ókovács Szilveszter, és egy opera CD-t adott át a meglepett anyukának, mivel „úgyse lesz most idejük koncertre járni”. Milyen figyelmes. Azért az anyuka visszavágott, hogy köszönik szépen, ők szoktak operába járni, és mindjárt le is tette az ajándékot, majd gyors vágás jött. Az „Útravaló” című CD-t minden újszülött megkapja majd az idén, kedves gesztus, kell is népszerűsíteni.
A Gangnam Style-ra őrjöngő borgőzös tömegek mögé egy szerkesztői bravúrral becsúsztatták a hatvan halálos áldozatot követelő elefántcsontparti tömegszerencsétlenséget, majd XVI. Benedek pápa biztató szavaival nyugtatták a kedélyeket. A Híradó második felében pedig már csak azt hallgathattuk, milyen hatalmas tehertől szabadulnak meg az önkormányzatok a járási hivatalok bevezetésével, hogyan gyorsul az ügymenet az új szakbíróságok létrejöttével, és a tanárok is örülhetnek, hogy ezentúl a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól kapják a fizetésüket. Az egész országban csak a kutyatartók szívnak a kötelező chipezéssel, meg a miskolciak a szmoggal. Mi több, egy férfi „tizenöt év kísérletezés után megtalálta a másnaposság ellenszerét”, mikor a jeges Balatonba csobbant kétszáz másik úttörővel együtt. Jövőre talán Zacher is kitelepülhetne ide, ha kitart addig a jókedv és a bőség.
Híradó, M1, január 1.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!