Zana Marjanović Angelina Jolie-nak köszönheti, hogy elvállalta egy Los Angeles-i művészképviselő, hogy belekóstolt Hollywoodba, és hogy a nevét megtanulta a világ, de következő filmjét (Broken), amit Londonban forgatott, még önerőből szerezte.
A vér és méz földje után készült BBC-thrillerben a Danny Boyle-filmekből ismert Cillian Murphy és Tim Roth oldalán láthatjuk legközelebb az elsőfilmes Rufus Norris rendezésében. Marjanović-tyal A vér és méz földje forgatásán kezdtük és még a Golden Globe-gálán fejeztük be az alábbi beszélgetést.
– Hol volt, hol nem volt, élt Szarajevóban egy fiatal színésznő, aztán egyszer csak felkérte egy főszerepre Angelina Jolie. Kösse össze a hiányzó pontokat, kérem!
– Fantasztikus ügynököm van Londonban, ő hívott valamikor 2010 nyarán, hogy lenne itt egy szereplőválogatás… és elmentem. Azt se kérdeztem, miről van szó, mert az a pár oldal, amit meg kellett tanulnom, eleve felcsigázott, annyira jól voltak megírva a jelenetek.
– Melyik jelenetet kellett eljátszania a próbafelvételen?
– Többet is azok közül, ahol a partneremmel vagyunk kettesben, akit Goran Kostić játszik, vagyis az úgymond szerelmi jeleneteket. Minden szó nagyon hitelesen hangzott, könnyű volt eljátszani. A forgatókönyvet angolul írták, de amiről szólt, nagyon megérintett, mert minden izében telitalálat.
– Londonból visszarepült Szarajevóba. Mi történt ezután?
– Megkeresett a castingügynök és megmondta, hogy ki lesz a rendező, és ki írta a forgatókönyvet, amit akkor oda is adott nekem. Nem sokra rá felhívott Angelina. Pontosan emlékszem, mit mondtam neki. Hogy mikor leültem a forgatókönyvvel, fogtam egy noteszt, hogy biztos rengeteg kérdésem lesz, de annyira belemerültem, hogy a végén egy kérdésem se volt. Ami azt jelenti, hogy sehol nem hibázott. És megtiszteltetésnek tekintem, hogy engem választott. Ez egy fontos, pontos, megrázóan igaz mese. Valaki olyannak a filmje, aki komolyan és tényleg hajlandó valamit tenni az emberiségért.
– Beszéljünk önről. Hollywoodban nem illik ilyet kérdezni, de európaiak között ez nem probléma: hány éves?
– Huszonhét.
– Szinte még a világon se volt a délszláv háború idején.
– 1983-ban, a szarajevói olimpia előtti évben születtem, és mifelénk ez a választóvonal, mert aki az olimpia után született, az nem emlékszik a „régi szép időkre”. Igaz, nagyon kislány voltam még, de igazi szarajevói, a szó klasszikus értelmében. Kulturális és nemzetiségi szempontból tökéletes olvasztótégely volt a város és nekem még ma is az.
– Nincs olyan család, akit ne érintett volna az a háború. Önök hogy élték át?
– Szerencsére nem Szarajevóban éltem át, így nem tanultam meg idejekorán rettegni a haláltól. Csak az apámat féltettem, hogy megölik, mert ő Szarajevóban volt. Anyukámmal először Ljubljanában, aztán New Yorkban éltünk, de kiugrott a szívem a családért. A Fame nevű híres gimibe jártam, ahol – azt hiszem – én voltam az egyetlen bevándorló.
– A nemzetiségi kérdés nyomán ma is lappangó feszültség érezhető nemcsak Szarajevóban és a volt jugoszláv köztársaságokban, hanem a közép-kelet-európai térség más országaiban is. Mit gondol, mennyit ér Angelina filmje hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz?
– Angelina igazi filantróp, tiszta szívéből jött a szándék. Sőt, hajtotta a belső kényszer, hogy megcsinálja ezt a filmet. Az, hogy az emberek és nemcsak Amerikában, hanem sehol a világon nem értették, ami velünk történt. Még csak nem is hibáztatok senkit, hiszen hogy is érthették volna, hogy a szerbek, akik Boszniában éltek, tehát bosnyákok, meg a horvátok, akik Szerbiához tartoznak, tehát szerbek… ki kicsoda, ki hova húz, kit támad, és főleg miért? Ki számít muszlimnak és ki kereszténynek? Ez még annak is bonyolult, aki ott él, de mi legalább értjük, hogy a sok vérrel írt történelmünkből ered, és abból fakad, hogy nem tudtuk mi mentén megosztani az országot. Nemzetiségi alapon? Vallási alapon? Területek szerint? Ezek a feszültségek jöttek felszínre a lehető legkomplexebb módon. Értem, ha valaki ragaszkodik a hitéhez, de azt nem, hogy miért tör a másik életére azért, mert másban hisz. Miért nem élhetünk úgy, mint a nyugati világban, ahol mindenkinek szív- és magánügye, hogy miben hisz vagy milyen származású?
– Önnek mi volt a benyomása Angelináról, az elsőfilmes rendezőről?
– És elsőkönyves íróról! Nehéz lett volna eljátszanom Ajlát, ha nincs ilyen jól megírva a szerep. Ami pedig a rendezést illeti, mintha egész életében ezt csinálta volna. Olyan természetes rutinnal rendezett, hogy meg is kérdeztem tőle, biztos, hogy vissza akar menni a kamera elé? Nemcsak azért, mert remek instrukciókat adott, hanem azért, mert pontosan tudta, mit akar, és közben mégis volt annyi önbizalma, hogy szabadjára engedje a színészeit.
Budapest – Los Angeles, 2012. március
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
