Ellentettjei a vágyaknak.
Még ha máshogyan is hiszed. Az álmok. A vágyad és közted legalább akkora a távolság, mint közted és az álmok között. Az álmaid is lehetnek hirtelen valósággá, és a vágyaidról is kiderülhetnek, hogy elérhetetlenek. Marha vagyok: legtöbbször ez derül ki róluk. Az álmokról meg legtöbbször, hogy a valóság üvegszilánkjaiból vannak, megbolydult valóságok. De csak legtöbbször!
Nekem hatalmasabb, megviselőbb, szebb és nehezebb volt minden álmom, mint a legteljesebb valóságom. Elkomorodom, amikor eszembe jut, hogy álmodni szeretek a legjobban, álmodni jöttem, mintha álmomban teljesedne ki minden emberségem értelme. Csak téged merlek megterhelni azzal, hogy belekezdek egy ilyen reménytelen vállalkozásba: leírom, amit elő tudok kotorni. Töredékes lesz és befejezhetetlen. Kíváncsi vagyok, hogyan sikerül.
Eszembe jut egy határátlépés. Ausztria hegyeire, erdeire vágytam, legyőzhetetlen akadály választott el a mesének hitt és látott országtól: pár ember meggyőződése. Politikai. Szeretem azt hinni, hogy a politika meggyőződés. Az ember meg van róla győződve, hogy dolgoknak hogyan kellene működniük. Olyan ez, mint a hit. De annál erősebb és veszélyesebb: nincs belőle kiút. Egy embernek, aki meg van róla győződve, hogy… bármiről, arról például, hogy a Hold másik oldalán tenger buzog, nem tudod bebizonyítani, elmagyarázni sem, elhitetni meg végképp nem, hogy nincs tenger a Hold másik oldalán. Te és én úgy vagyunk meggyőződve (valójában: mások által meggyőzve), hogy nincs tenger a Hold másik oldalán (az egyik oldala az, amelyiket láthatod, ha felnézel az égre, most is, kinézek a vonatablakból és látom, tele van, látod-e vajon te is?) Minket sem tudna senki meggyőzni, hogy tenger van a másik oldalon, hiszen mi máshogyan tudjuk. Hülyeségnek tűnik, nem? El tudok szakadni a meggyőződéseimtől, és merem azt írni: szégyenlős tengert rejteget a Hold, Földről menekített gyermekgyilkos asszonyt, s éjjelente halálát követelő, vádló kutyák vonítanak rá, fenyegető a gyászuk: ők nem felejtenek – nyugtasd, etesd, a kutyákat, és öleld meg azt az asszonyt!
Így, ezekkel a szavakkal mindezt én is elhiszem. Más szavakkal nem tudnám.
És képzeld el, hogy meggyőződésből képes az ember ölni, ítélkezni mások felett. Úgy érzem, félelmeink áldozatai a bírák, és nincs reménytelenebb gyilkos, mint az ember.
Nem léphettem át a határt akkoriban, az volt a szabály (hm, szabály, gondolkodj el rajta, hogy szab a szó magja), az volt a szabály, hogy csak öt évenként utazhattál külföldre, s akkoriban, amikor ez a szépségesen nyomorult álmom minden éjjel megizzasztott, tizennégy éves voltam, életem első külföldi útján túl, beleszerelmesedetten egy grazi lányba, és irigykedtem a postavonatra, hogy átviheti a határon mindennapi szerelmesleveleim, csak mert nincs szíve, szeme, füle, lelke, csak teste van. És akkor lettem volna vonat, csak hogy a testem a lány teste mellett lehessen. A szerelem a test kalandja, nem hangosan mondom, de én így tudom.
Test, álom, szerelem, politika. Mind: hozzávalók. A tekintetedben rotyog a boldogságleves.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!