Aki 2020-ban elővesz egy mobilt, már di­­­noszaurusznak fog tűnni – mennydörögte egy futurológus az m1 legifjabb riportműsorában. A jövőkutatóknál persze szakmai ártalom, hogy csak utólag hisznek nekik. Húsz éve körberöhögték azért is, hogy az emberek majd rövid szöveges üzeneteket fognak küldözgetni a telefonjukkal.

 
Bálint Orsolya

Ám ettől még nem biztos, hogy ő egy igazi próféta, és leginkább az tetszik Al Ghaoui Hesna munkájában, hogy riporteri kíváncsiságát kellő kétellyel tudja vegyíteni, bár a vágóképeken olyan szorgosan bólogat, mint a műanyag dalmata a kalaptartón.

Végigjárta a Boston–Washington–Detroit-háromszöget, hogy a legmenőbb jövőjósokkal találkozzon és bemutassa a legmodernebb tudományos fejlesztéseket, amelyek „gyökeresen a feje tetejére állíthatják világunkat”. Bár hallhattunk egy-két bulvárosabb elszólást is, például „az orvostudomány úgy fejlődik, hogy néhány éven belül az életkort mérföldekkel lehet kitolni”, távol állt tőle a Frei Tamás-féle „csak itt, csak most, csak önöknek”. Rá­adásul az ő riportjai kellően sokkolnak, nem kell mesterségesen szítani a feszültséget. Épp csak be­­melegítés a szuperműtő, amelyben gépek diagnosztizálnak és végeznek beavatkozásokat – még ugyan emberi asszisztenciával, de már nem sokáig –, vagy a „kiborg” férfi, akinek az agyába ültették a hallássegítő chipet. Egyáltalán nem szeretném megérni viszont a virtuális hallhatatlanságot – amikorra az agyi tevékenység teljes mértékben a virtuális térbe he­­lyeződik, emiatt szinte észre se vesszük, ha meghaltunk, akkor is legfeljebb veszünk egy új testet az androidboltban. Pedig a futurológus azt mondja, a 35 évnél fiatalabbak háromnegyedének van esélye arra, hogy így „örökké éljen”. Hacsak be nem következik a Terminátor-forga­tókönyv, és a túl intelligenssé fejlesztett mesterséges elmék ki nem ebrudalnak bennünket természetes élőhelyünkről.

Izgalmamat csak fokozták a sci-fi filmekből vett bejátszások, míg a krionikai intézetnél már inkább az iszony kerülgetett. Az intézetvezető is hátborzongató figura, mint Doktor Frankenstein, Sörös Sándor baljós alámondásától pedig a hideg futkosott a gerincemen. A riporternek is borsózott a háta a hálózsákba csomagolt, hatalmas tartályokban fejjel lefelé úszkáló, újjáélesztésre várakozó holttestektől. Talán emiatt nyúltak végeláthatatlanná a kérdései: „amikor megismerkedik valakivel, és elmeséli, hogy az apja és a családja mivel foglalkozik, akkor előfordul, hogy az illető – ha hozzám hasonlóan ő sem annyira avatott a legújabb tudományok terén –, szóval előfordul, hogy azt mondják önre, atyaég, ez az ember őrült, amiért azt hiszi, újra életre lehet kelteni valakit 50-100 év múlva. Előfordul, hogy ismeretlenek így vélekednek?” Majd amikor a házi kedvencekkel teli frigót megmutatták, hirtelen komikussá vált a morbid vállalkozás. Pompás ötlet volt egymás elméleteivel szembesíteni a riportalanyokat, így kiderült, hogy a krionika nem csak engem borít ki. Ha mégis a mirelitek fognak utoljára nevetni, majd az androidom pironkodhat helyettem.

Bábel, m1, április 25.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!