Két szerzője is van Moldova György írásainak, az élet – így csupa kis betűvel – és ő maga. A beszélő disznó című elbeszéléskötete címadó szatírájának kellően ellenszenves – gátlástalanul törtető – főhősét, Józsit még 1978-ban teremtette, és most a régi szatíra mellé két újat is írt. Jelentjük: Józsi ma is pompásan boldogul: épp hazánk nagykövete Mohamedániában.

 
Moldova György (Fotó: Sándor Katalin, MTI)

Mivel a szatírafüzér – A beszélő disznó; Józsi rendszert vált; MI, I. VIKTOR… – egységes históriává állt össze, számba vehetjük Moldova hősének sorsfordulóit. Annál is inkább, mert a fikción túl – mármint hogy a Feketetelki Állami Gazdaság egyik sertése beszélni tud – jószerével reális dolgok történtek vele. Miután lelepleződött különös adottsága, elindult a karrier útján. Sertésóli hangulatjelentéseket írt, ügynökhálózatot szervezett, segített társait a vágóhídra juttatni. Kiemelték, s gyűjtögetni kezdte főnökeiről is a kompromittáló adatokat. Ezek révén lakást, majd magas pozíciót szerzett: amikor az állami gazdaság főnöknője elutasította a közeledését, feljelentette, s helyette ő lett az igazgató.

(Itt megjegyezzük: bár a szerző ma is a Kádárkorszakot tartja élete fénykorának, nem titkolja: e szatíra első megjelenése után a III/III folyamatos megfigyelés alatt tartotta őt).

A 2012-ben írt két folytatásban szinte minden és mindenki ismerős. Józsi tudományos munkásságba fog, két külföldi kutató műveiből összegyúrja saját doktori disszertációját. Már Dr. Feketetelky József okleveles szakértőt, szociálpszichológust, az MTA levelező tagját tisztelhetjük benne. Részese a rendszerváltás fordulatainak. Valóban megtörtént események viharaiban hányódik, s önazonosságukból (az író jóvoltából) kissé kiforgatott, de azért jól azonosítható valódi szereplők – köztük Felcsúti Győző – segítségével menti át magát. Csatlakozik a Polgári Ifjú Magyarok Szövetségéhez (PIMASZ), s bejut a parlamentbe. Megnősül. Kegyvesztett lesz. Leleplezik plágiumát. Józsi meghízik – vágósúlyra – s már jönnek érte… A vágóhídról hajdani minisztere – most az Éceszipari Vállalat szintúgy rendszert váltott vezetője – menti meg, s alkalmazza. Józsinak vannak ötletei, kezdve attól, hogy hogyan kell megvenni egy méter vasútvonalat és nagy pénzt csinálni belőle, az „Elmúltnyócév Hivatal”-ig. Ismét a pixisben láthatjuk, mint I. Győző – új nevén I. Viktor – koronázási kampányának tanácsadóját, s a (még?) fiktív aktus után, mint nagykövetet.

Nyilvánvaló: Moldova a „józsijelleműeknél” is jobban utálja, ezért tűzi tollhegyre, teszi nevetségessé a szánalmas politikai körülményeket, amelyekről disznó hőse végül megállapítja: az idő neki dolgozik. A jó szatíra már ilyen, nem tudja az olvasó, sírjon vagy nevessen.

A jövőre 80 éves szerző lelkileg ifjú; szokásához híven megint szelet vet. Megjósolhatjuk: könyve a hatalom és bigott hívei berkeiben vihart fog aratni, az ellenzéktől és a hallgatagoktól – vagy legalábbis jó részüktől – viharos tetszésre számíthat.

Úgy zárul a kötet: „Végünk”. Ne adja az ég, hogy Moldovának ebben is igaza legyen!

Moldova György: A beszélő disznó; Józsi rendszert vált; MI, I. VIKTOR… (szatírák). Illusztráció: Kós Mihály, Urbis Kiadó, 2013. 154 o.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!