Kacagtató, ízléses intrikák - Csak színház és más semmi, Duna Tv
Édesen könnyed, mint a vattacukor, és addiktív, mint a koffein: a köztévé új sorozata a színházi kulisszák világát karikírozza, csupa túlfűtött, intrikáktól és indulatoktól vibráló karakterrel – akik egy tompa kellékkéssel is lenyiszálnák egymás szebbik fülét –, csakhogy mindezt még ízléses eleganciával, szépen kijátszott helyzetkomikumokkal és pompás intellektuális humorral is teszi.
Goda Kriszta és Divinyi Réka érezhetően élvezték a forgatókönyvírást és szeretik csélcsap, ügyefogyott vagy épp hebrencs karaktereiket. Noha a premier előtti próbafolyamat is kész dráma, mindig besüt egy kis derű, még a szocreál lambériás (Thália színházi) lépcsőház-labirintusba és a hátsó udvarba is, ahová cigizni és kavarni járnak. Szinte bármely munkahelyről lehetne jó dramedyt készíteni, a színházban viszont eleve sok a különc, mimóza, bohém és bogaras figura, nem csak a színészek nyilvános magánéletén lehet szotyolázni.
Imádnivaló a habókos öltöztetőnő (Lovas Rozi), a törtető színésznő-aspiráns (Pálos Hanna), és a fontoskodó ügyelő (Fesztbaum Béla), de a legkedvesebb karakterem a szarkasztikus és szendén szexis dramaturg (Szávai Viktória). Bravúros jelenete, mikor a büfében félhangosan narrálja a körülötte csacsogó, szabadidős kollégákat. Jobban izgat, mi alakul közte és az agyfagyasztóan vonzó restaurátor (Fehér Tibor) között, mint hogy sikerül-e a dívának (Schell Judit) visszahódítania a rendező exférjét (Csányi Sándor), aki már a zsenge primadonnára (Mikecz Estilla) kacsingat.
Többször hangosan felkacagtam, például, mikor a restaurátor randira hívja, mire ő iszonyú zavarban azt feleli: „Már van programom. A gyerekeimmel találkozom… a konyhában.” Ezt én is mondhattam volna, noha az övéivel ellentétben a csemetéim az én macskámat (a restaurátor szerint a macskaszag kell minden írónőnek) nem nyírták ki – ő költözött diszkréten odébb a szomszédba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!