Ha csak azt veszem, hogy egy nap hányszor nyitok meg és zárok el csapokat (óvatos becslések szerint sem kevesebbszer, mint húsz), meglepő a tény, miszerint eddig egyszer sem gondolkoztam el azon, vajon hogy készülnek, milyen elv alapján működnek és ki tervezi őket. Egyáltalán maga a tény, hogy a csapokat (bojlereket, radiátorokat, mosdókagylókat) is tervezi valaki, még soha nem keltette fel az érdeklődésemet.
Mostantól viszont nem csak azt tudom, hogy mit neveztek az ördög fürdőkádjának, de figyelmemet örömmel irányítom majd az épületgépészet egyéb, izgalmas területei felé is. Tudták például, hogy a kéményeknek külön konferenciát tartanak? Hogy a kéményseprőknek van külön tízparancsolatuk? Hogy az Operaház szellőzőrácsa nem egyszerűen hatalmas, de már-már műalkotásszámba megy? Számomra mindez a Közlekedési Múzeum legújabb kiállításán, az Épületgépészet: múlt, jelen, jövő című tárlaton derült ki. És bár a cím megtévesztően álmosító lehet, maga a kiállítás egyáltalán nem az. Azt ugyan nem ígérem, hogy beszerzem a Hajas–Kristóf–Pásztor szerzőurak által jegyzett A korszerű hegesztés című hiánypótló szakirodalmat, de azért jó volt látni, hogy egyáltalán van ilyen kötet (nem friss, épp ezért szerepel a kiállítás tárgyai között).
Visszatérve az ördög fürdőkádjára – egyébként jó ötletnek tűnt. A szenes vasaló mintájára alulról fűthető volt az öntött vas alkalmatosság, csak azt felejtette el valaki, hogy nem csak a benne lévő víz, de maga a matéria is felforrósodik majd, így nem csoda, hogy annak a szerencsés személynek, aki kipróbálta a fűthető kádat, alaposan odaégett a püspökfalatja. Már ha hinni lehet a legendának.
És ha már itt tartunk: sokat nevettem régen, amikor a nagymamám (a jódolgunkat kritizálva) mesélt arról, egykor milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, ha fürödni vagy akár arcot mosni szerettek volna. Most azonban, elmerülve az épületgépészet múltjában, mindez valósággá vált. Dézsák, mosdókagylók, árnyékszékek sorjáznak a vitrinek mögött, ráadásul gyakran olyan mívesen megmunkálva, hogy az ember csak bámul. Cirádák, díszek, aranyozás – a letűnt korok dekadenciája árad a tárgyakból, amelyek egykor a lakások díszei voltak, ma viszont már igyekszünk elrejteni őket. Igaz, nem is készülnek olyan szép bojlerek és radiátorok, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
Ha bárkiben hasonló érdeklődést keltett a kiállítás, mint bennem, október 27-ig látogathat el a Közlekedési Múzeumba, hogy szemügyre vegye az épületgépészet műremekeit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!