Izgatottan toporgunk a Corvin mozi Latabár terme előtt, az esti filmvetítés kezdésére várva. Na, nem a ránk váró „hálivúdi” szuperprodukció miatt vagyunk ennyire zaklatottak, hanem mert frusztrál bennünket a tudat, hogy a teremőrök csütörtök óta minden további nélkül ránk vethetik magukat, ha előszedjük mobilunkat az előadás közben. Ha azon kapnak ugyanis, hogy felvételt készítünk a filmről, azért nagyon mérgesek lesznek.
Kár hogy nem volt mindenki ilyen szerencsétlen, mint én, biztosan kevesebb kalóz felvétel kerülne ki a mozikból, ha ugyanezt a lelki terhet mindenki átérezné. A film előtti „ne csináld, mert dádá lesz” felirat nekem bőven elég volt ahhoz, hogy eszembe se jusson felvételt készíteni. Különben is, minek? Mi értelme lenne egy élvezhetetlen, sötét, torz valamit felvenni, ha éppen a moziban ülök, és azt a legjobb minőségben nézhetem? Azért arra kíváncsi vagyok, valóban ugranak-e a teremőrök, ha megvillan a telefon fénye. Gyakorlatilag a film egész időtartama alatt percenként néztem meg mobilomon az órát, böngészgettem a fotókat, és váltottam e-mailt az éppen kedvenc sorozatomat néző barátnőmmel. Senki nem szólt rám, vagy ugrott oda, hogy azonnal tegyem el készülékem. Még a balomon ülő mozizó sem, pedig őt minden bizonnyal zavarta okostelefonos túlbuzgóságom. A híresztelésekkel ellentétben egy őr sem tartózkodott a teremben. Annyira nem, hogy a film végén még a kijáratot sem nyitották meg nekünk a mozi alkalmazottai. A ma esti nézőközönség úgy tűnik, túl ártatlannak tűnt. Vagy egyik sem tanult meg rendesen puskázni.
Rabló-pandúr
A média- és szoftverkalózok legnépszerűbb fájlcserélési módszere évek óta az úgynevezett torrentezés. A torrent bár egy letöltési fájl, nem maga a tartalom, hanem csak annak az elérési útja. Egyszerű, általában ingyenes szoftver segítségével a felhasználók (névtelenül) az egymás számítógépén tárolt fájlokat tölthetik le így, a világ bármely pontjáról. Mivel egy adott fájlt egyszerre többen is megosztanak, ezeket részletekben, több helyről egyidejűleg tölti a program.
A torrentoldalakra általában már a bemutató után 1-2 nappal felkerülnek a filmek kalózmásolatai. Először a rosszabb, videokamerával, olykor mobiltelefonnal felvett kópiák, majd egyre jobb minőségűek, és végül a DVD megjelenésekor annak digitalizált változata. A torrentezés évente nagyjából 5 milliárd dolláros kárt okoz a zeneiparnak, és 3 milliárd dollárnyit – ez bevételeik egyharmada – a filmiparnak.
A számos torrentoldal közül a legnagyobb a Svédországban működő thepiratebay.org (TPB), melyet a Los Angeles Times „az illegális fájlmegosztás legnagyobb reklámozójának”, „az egyre terjeszkedő nemzetközi szerzői jogsértő hálózat első számú bástyájának” minősített. A 25 milliónyi felhasználóval rendelkező oldalt, bár nem tárol illegális tartalmakat – csak az ezekhez vezető információkat –, gyakran támadják szerzői jogvédők és jogtulajdonosok is, egyelőre hasztalanul. Az üzemeltetőket a svéd bíróság pénzbírságra és börtönbüntetésre ítélte, ám egy gyors tulajdonosváltás után (egy Seychelle-szigeteki offshore céghez menekítették a tulajdonjogot) az oldal ma is működik.
Egy zeneipari óriásvállalatokat tömörítő konzorcium egy éve felbérelt egy indiai céget, hogy túlterheléssel próbálják tönkretenni az oldalt. Ám hackerek egy hírhedt csoportja ellenük fordította saját fegyverüket. Összehangolt akciójuk miatt a nagy zenei kiadók oldalai váltak elérhetetlenné órákra. Európában és Amerikában számos per van jelenleg is folyamatban, melyek egy részében alperesként, másik részükben felperesként szerepel a TPB. Eddig egyedül a holland hatóságoknak sikerült megoldani, hogy országukban ne legyen elérhető az oldal. Újabban a jogvédők az internetszolgáltatókon keresztül próbálnak fogást találni a fájlcserélőn, ám a támadások eddig szinte csak növelték a kalózok népszerűségét. Részben nekik is köszönhető a szabad tartalommegosztást és az internet cenzúramentességét követelő svéd Kalózpárt 2009-es választási sikere.
(B. O.)
Amatőr operatőrök
Nem kétlem, hogy egy szuper okostelefonnal már egész jó felvételeket lehet készíteni a moziban, az enyémmel viszont még egy kirakatot se lehetne betörni. De hát az ajtóban ülő biztonságiaknak ezt nem dolga vizsgálgatni, mikor egy sajtóvetítés előtt le kell adnunk a mobiljainkat. A múlt héten épp olyan vetítésen jártam, ahol a film teljes hossza alatt a nézőtérrel szemben vagy négy markos legény álldogált, tekintetükkel a közönséget pásztázva. Miközben mindannyian megértjük az elővigyázatosságot, hiszen jóval a premier előtt is megmutatnak nekünk nagyszabású, drága, és fényes bevételt ígérő filmeket, nem szimpatikus, hogy azokat is gyanúsítják, akik a munkájukat segítik.
Nemrégiben az egyik amerikai stúdió leállíttatta nálunk a premier előtti vetítéseit, mert állítólag a legtöbb kalózkópia Magyarországról került fel a világhálóra. Nehezen hiszem ezt el, főleg hogy forrásaim szerint a kamerás felvételek többségén cirill betűsek a feliratok. A mi védelmünkre persze senki nem sietett – hiszen a fél világ torrentezik, ezért sunnyog. De igaz, mifelénk nem tekintik akkora bűnnek a kalózkodást, mit számít a mi pici lopásunk a gazdag óriáscégeknek, és amúgy sem erős oldalunk a jogkövetés. Sokan az 1500 forint körüli beugrót okolják, hiszen két mozijegy árából meg lehet venni a DVD-t is, örökbe. Nem vagyok biztos abban, hogy az állandó járőrözés a mozikban elrettentheti az amatőr operatőröket, akik már csak kalóz virtusból is megpróbálnák kijátszani a biztonságiakat.
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
