Minden kisembernek joga van hinni a mesékben, és elkerülhetetlen sorsa, hogy a hitét, vagy legalább is ennek egy részét idővel elveszítse.

 

De már a feltételezés is sértő a gyerekekre nézve, hogy rögtön kihuny szemükben a csodaváró fény, ha nem kapnak pénzt a kiesett fogukért, sem drága ajándékot a fa alá meg a nyuszifészekbe. Mi, szülők mégis gyakran ebbe a tévhitbe esünk, ezért Az öt legenda című animációs filmből nekünk is akad tanulság.

Sokan és sokszor megmentették már a karácsonyt. Talán ezért is jutottak a filmesek arra, hogy ezúttal a mesehősöknek kelljen a világ gyermekeit megvédeni a gonosz erőtől. Egyúttal persze megmenekülhet az összes varázslatos lény is, akiket a gyerekek hite táplál. S hogy a legifjabb nézőktől a Marvel-képregényeken felnőtt szülőkig mindenkit lenyűgözzenek, valódi szuperhősöket csináltak a mesebeli lényekből. A legendákat alaposan felturbózták: a tetovált Mikulás úgy néz ki és úgy beszél, mint egy orosz gengszter, a nagyszájú húsvéti nyúl ausztrál Rambónak hiszi magát. A bájos kis Álommanó úgy vált alakot, mint egy Pokémon, a Fogtündér homlokára kolibricsőr került, és ezernyi apró, tollas segítőjével nem csak a fogakat, hanem a gyermekkori emlékeket is gyűjti. Dér Jankó, vagy a titokzatos Holdbéli Ember sem csak azért különleges a magyar közönségnek, mert ezek a figurák nem a mi kultúrkörünkhöz tartoznak.
A kis nézők persze odáig voltak értük, az sem ejtette zavarba őket, hogy a szereplők többsége nem fekete vagy fehér, és bár jó a gyerekekhez, ettől még nem feltétlenül jó fej.

A gyerekek szemében a legendák ettől még sérthetetlenek, ellenben így könnyebben azonosulhattak a főszerepet játszó Dér Jankóval is, akit csibészsége miatt a többiek eleinte kiközösítenek. Ő az a kisgyerek, akit annyit dorgáltak és szidtak már, míg ő is elhitte magáról, hogy rossz. Ügyetlenségében szerethető, a bajban pedig megmutatkozik talpraesettsége és eredeti gondolkodása. Hogy pörögjenek az események és jobban csillogjon a költséges 3D technika, a filmbe annyi akciót pakoltak, mint egy Die Hard-epizódba. Dér Jankó úgy száll szembe a jeget csináló botjával a vörös szemű, fújtató, sátáni fekete paripákkal, vagyis a rémálmokkal, mint John McClaine egy szál szolgálati fegyverével a több száz terroristával. Közben olyan agresszív vizuális ingerekkel és dübörgő hanghatásokkal sorozzák a közönséget, hogy az már sok is a jóból. Úgy kapaszkodtam a székembe, mint a halálra vált húsvéti nyúl a Mikulás szuperszonikus szánkóján, miután két jeti zsákba dugott és behajított az északi sarkra vezető varázskapuba.

(Forgalmazza a UIP-Duna Film)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!