Valljuk be, az álommenyegző felé vezető utat, Vilmos és Kate esetében sem csak fényes és sima kövekből rakták ki. Csaknem tíz éve ismerik egymást és – finoman szólva – kapcsolatuk nem volt mindig zökkenőmentes.
Mint a korábbi részletekből kiderült, Vilmos az egyetem első évében jó haverságba került Kate Middletonnal. Még az is megfordult a fejében, hogy ha néhány diáktársával az egyetem második évétől összeköltözik, beveszi a csapatba a lányt is. Aztán jött az az ominózus divatbemutató, amikor a herceg egyszer csak a nőt is észrevette diáktársában, nem csak a jó pajtást…
Andrew Morton, a királyi családot oly jól ismerő író (a Diana igaz története szerzője) így írt kapcsolatuknak e szakaszáról:
Bármilyen érzelmet táplált is a herceg Kate iránt, a lány akkoriban egy Rupert Finch nevű vidám, göndör hajú, joghallgatóval járt.
A fiú St. Andrews-i lakásán híresen zajos, pezsgős bulikat csapott, némelyiken Vilmos is részt vett. Egyszer nyilvánosan is megjelent Carley barátnőjével.
Egyik alkalommal, Rupert és Kate elosont a fiú hálószobájába, de az meglepetésükre foglalt volt. Az ágyon egy részeg fickó feküdt. „Ez meg ki a franc?” – fakadt ki Finch, mire Kate elrohant. „Rosszkor voltam rossz helyen” – mentegetőzött később a nem kívánatos vendég. Jó is volt ez így, hiszen nem sokkal később vége szakad a románcnak Kate és Finch között, miután a fiú lediplomázott…
…A tavaszi félévben Kate közelebb került Vilmos köreihez. Eleinte félénken, ám ahogy teltek-múltak a hónapok, egyre fesztelenebbül mozgott a társaságában.
A lány később maga is elismerte: „Kellett egy kis idő ahhoz, hogy megismerjük egymást. De azért elég hamar jól összebarátkoztunk”.
Mielőtt Kate elutazott a nyári szünidőre – amelynek során 5,25 fontos órabérért szolgálta fel az italokat a henley-i királyi evezősversenyen –, óhatatlanul megfordult a fejében, vajon miként boldogul majd azzal a helyzettel, hogy egy házban lakik a trónörökössel. Bárhogy alakuljon is – gondolta –, szép emlék lesz ez, amiről egy napon majd mesélhet az unokáinak.
…Mintha a Jóbarátok tévésorozat királyi verziója kezdődött volna el 2002 szeptemberében, amikor a „négyes fogat” beköltözött a négy hálószobás, Hope Street-i lakásba. Persze előtte a biztonsági erők alaposan kezelésbe vették a lakást és a környéket is. Riasztót és különleges zárakat szereltek fel. Az akciók azt sugallták, hogy a környéken lakók hétköznapi élete is némiképp megváltozik a herceg jelenlétének köszönhetően. Ennek ellenére, a Hope Street 13 számban kifejezetten csendesen és otthonosan teltek a napok. A gyakorlatias Kate vállalta a háziasszony szerepét, a konyhában egyedül ő állta meg a helyét (sütni még az anyja mellett megtanult) és rendszeresen ő főzött vacsorát a lakótársaknak.
Vilmos volt a „szemétfelelős”, neki kellett kihúznia a gurulós kukát a heti szemétszállításhoz. Valljuk be, mivel otthon ezt soha nem csinálta, előfordult, hogy elkésett vele.
A háziasszony elnézően emlékezik erre: „Miért is kéne egy palotában felnőtt hercegnek pontosan tudni, hogy mikor kell kitenni a kukát?”
Kate Middleton egészen másfajta erőpróbával nézett szembe: kezdett ráeszmélni, hogy Vilmos immár sokkal többet jelent számára egyszerű lakótársnál. Együtt teniszeztek, reggelenként maratoni távokat úsztak egy közeli, ötcsillagos szálloda uszodájában, a természet, az amatőr színjátszás és a sport iránti közös érdeklődésük, a jó humorérzék – mind-mind közelebb hozta őket egymáshoz. Kapcsolatuk nemsokára elmélyült, a barátságból szerelemféle alakulgatott közöttük. Barátaik persze szinte azonnal észrevették a változást, nehéz is lett volna leplezni a gyengédebb érzelmek megannyi jelét. Nyilvánosan természetesen távolságtartóan viselkedtek, de szűk körben el sem engedték egymás kezét. „Alig fértek a bőrükbe” – idézte fel azokat az időket egyik közeli barátjuk.
Kate viselkedése is megváltozott. A „kedvesnek és szerénynek” leírt lány minden addiginál zárkózottabbá, visszahúzódóbbá vált. Egyre ritkábban ült le a barátnőivel meginni valamit, a legtöbbször így hangzott a válasz: „Will-lel találkozom”. Reggelente ő ébredt mindig elsőnek, és az előadások előtt fejedelmi reggelit – tojást, pirítóst, teát – készített.
(Az idézett részlet Andrew Morton William és Catherine, szerelmük története a királyi esküvőig című május 9-én megjelenő könyvéből valók – Geopen Kiadó)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
