Szeptember 1-je az idén csak azért nem volt fekete nap, mert aznap kezdték vetíteni A katedrálist, a Ken Follett bestselleréből készült pompás sorozatot, melyet három Arany Glóbusz mellett nyolc Emmy-díjra is jelöltek.
A sorozatot egyaránt élvezhetik a regény elszánt rajongói és azok is, akik nem olvasták. Hatalmi játszmák, politika, szerelem, árulás és bűnhődés, önmegvalósítás, harc a puszta túlélésért – bár a 12. századi Angliában játszódnak, kortalan, mindenkit izgató témák. Az öreg templomot megsemmisítő tűz a Sátán műve, de Isten küldte az építőmestert, hogy rakjon újat. Micsoda terv, hogy mikor az emberek szabad ég alatt meg sárviskókban (a módosabbak persze várakban) laktak, páran nekifogtak egy faluban katedrálist építeni. Mert az Isten előszobája, és mi sem ösztönözhetné jobban a híveket az istenfélő életre, mintha az Úr (és az egyház) hatalmának lenyűgöző bizonyítéka áll előttük.
A rendező Sergio Mimica-Gezzan lendületesen vezette a párhuzamosan futó történetszálakat, melyeket a katedrális kapcsol össze. Meg se lehetne mondani, melyik éppen a Bécs közeli, az ócsai, vagy más helyszíneken felvett jelenet. Korhű, mégis modern a képi világ. Szinte fázunk a résablakos, rideg tróntermekben, elkalandozunk a vásári forgatagban, hátrahőkölünk az összecsattanó kardoktól. Monumentális és libabőröztető a zene is (Trevor Morris). Csak a számítógépes effektekkel spóroltak, emiatt veszített drámaiságából a tűzvész. De ez nem Hollywood (hanem német-kanadai koprodukció), ahol feláldozták volna a színészi játékot a látványért, ehhez Ridley és Tony Scott producerek sem ragaszkodtak.
A színészekben lehetett is bízni, számos alakítás árnyaltabb volt, mint a sorozatban pár percre feltűnő Follett mégoly aprólékos jellemábrázolásai. A hősök nem fekete-fehérek, a gonosz viszont annál aljasabb. Ian McShane mintha nem is isten szolgája, hanem maga az ördög lenne. Donald Sutherland pici szerepében is szupersztár, Rufus Sewell fülig szutykosan is szívperzselő, Matthew MacFadyen pedig furmányosan alakul át jámbor, de becsvágyó szerzetesből dörzsölt perjellé.
Prüdériamentesen bevállalták a szexjeleneteket, nem spóroltak a vérrel a harcokban. Bátorságuk hasonló a Trónok harcát sikerre vivő HBO-jához, csak diszkrétebben kezelték a meztelenséget és kevesebb a levágott fej és kiontott bél. Mindkét sorozatra áll, aki szaftos részleteket akar, olvassa hozzá a könyvet. Nem lehet mindent képernyőre vinni, különben csak művészmozikban, éjjel lehetne vetíteni, és a közönség onnan is kimenne, mint a Salo, avagy Sodoma 120 napjáról. A katedrálist azonban még a nem kevés reklám alatt sem mertem otthagyni. Azóta is sokkos állapotban vagyok – négy és fél kiló margarin vonalkódjáért adnak egy receptkönyvet?! Megetetnék csak egyszer 4,5 kilót a marketingessel. No nem egyszerre, szép lassan, apró adagokban.
A katedrális, TV2
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
