Olyankor jön el a vitorlázók röpke hónapja, amikor a szeptemberi esők az utolsó fürdőzőket is kiűzik a tóból, s hűvös szelek borzongatják a parton bóklászókat. A Balaton zászlóshajója, a fatestű Nemere II. is viharban mutatja meg az igazi arcát. Nem véletlen, hogy mindig a lehető legkellemetlenebb északi, északnyugati szélben nyerte meg a hagyományos tókerülő versenyt, a Kékszalagot.
Nehéz rendet vágni a legendák között, de az 1951-es első győzelemről azt tartja a balatoni emlékezet, hogy a reggeli könnyű szélben már az egész mezőny elhúzott, a sereghajtó cirkáló legénysége meg elkeseredetten poharazgatott a fedélzeten. Aztán feltűnt egy sötét pamacs a badacsonyi Koporsó-hegy felett. Mire elfeküdt a parti nádas, s kitört a vihar, már mindenki a helyén volt. A Nemere kecsesen rádőlt a vízre és megindult, mint a déli gyors. A legemlékezetesebb eset, persze az 1955-ös 10 óra 40 perces tókerülő rekord. Néha a technikai gondok is „segítettek”. Ilyen volt, amikor elakadt egy kötél, s nem tudták megkurtítani a vitorlázatot. Nem volt mit tenni, a legénység legvállasabb tagja küzdött órákon át a széllel: húzott, eresztett, fáradhatatlanul. Hogy ne törjön az árboc, de azért jól fusson a hajó.
Az 1944-ben a Balatonfüredi Hajógyárban épült Nemere cirkáló a kilencvenes évekre annyira leromlott állapotba került, hogy a saját súlyától is deformálódott. Láng Róbert vitorlás vállalkozó hozta össze a hajó megmentéséhez szükséges pénzt és szervezte meg a legjobb balatoni szakértőket. Az ácsmunka Cittel Lajost dicséri, az árboc Paulovits Dénes műhelyében készült, a vitorlázatot Fekets Imre jegyzi. És azokról sem feledkezhetünk, akik hosszú heteken át kézzel csiszolták a bordázatot. A Nemere II. az eredeti tervek szerint épült újjá, de a régi Nemeréből jószerivel csak a tőkesúly maradt.
És hogy mi a jó abban, amikor a Nemere meglovagolja a hullámokat, s az ember egy meredek mahagóni lejtőn kapaszkodik a keze ügyébe eső sárgaréz bakba, miközben a Balaton vize permetezi? Egyértelmű, hogy az integetés…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!