Egyiptomot már Napóleon idejében kifosztották a franciák és az angolok, de Görögország és Róma sem járt sokkal jobban, mint ahogy Mezopotámia és más ókori lelőhelyek is jóformán „átköltöztek” Európába.

Miután 2003-ban az amerikai hadsereg megszállta Irakot, és megdöntötte Szaddám Huszein uralmát, számos műkincset is magukkal vittek, ezek egy része, köztük több iraki Tóra-tekercs később Izraelbe került. Óriási, mármár diplomáciai botrány robbant ki ez ügyben, jelenleg az UNESCO és az Interpol is vizsgálódik, ám a műkincsek, melyeket az amerikai katonák elvittek magukkal, még mindig nem tértek haza.

Hasonló helyzet veszélyeztette a londoni olimpiát is: egy ideig úgy tűnt, ha Görögország nem kapja vissza az egykor a Parthenont díszítő Elgin-márványokat, nem indítják világ körüli útjára az olimpiai lángot. Az értékes műkincs még a 19. század hajnalán került Nagy-Britanniába, amikor is Elgin 7. grófja engedélyt kapott a hatóságoktól (akkoriban Görögország török uralom alatt állt) arra, hogy szuveníreket gyűjtsön. A köveket végül a British Múzeumban állították ki, de Görögország azóta is szeretné visszakapni őket. Anglia azzal védekezik, hogy még 1816- ban megvásárolták azokat 35 ezer fontért. A másik fél azonban erről hallani sem akar. A londoni olimpiára viszont megérkezett a tűz, így egy időre megint elcsitultak a viták.

Bezzeg az amerikai Getty Museum 2007-ben átadott Görögországnak egy i. e. 320-ból származó arany gyászfejdíszt és egy márvány, fiatal nőt ábrázoló torzót, amely i. e. 530 körül keletkezett. Igaz, a múzeum mindkettőt kétes hátterű egyénektől vételezte korábban, így eredetük sem volt tisztázott.

A legdrágább portré

Nem csak az ókor műtárgyai jártak pórul. A II. világháború fosztogató hordái (bármelyik oldalon) rengeteg műkincset hurcoltak magukkal.

A mai napig számos vita folyik arról, hogy valójában ki és kitől lopott el bizonyos darabokat, illetve hogyan juttathatóak azok vissza eredeti tulajdonosaikhoz, vagy mára inkább a leszármazottaikhoz.

A leghíresebb per Maria Altmann nevéhez fűződik, aki csaknem 8 évig harcolt a nácik által családjától elkobzott Klimt-festményekért, és amelyek a háború után az osztrák állam tulajdonába kerültek. Ausztria azt állította, hogy a festmények leghíresebbike, az Adele Bloch-Bauerről készült portré épp a festményen szereplő asszony végakaratából van náluk, Altmann viszont végül 1998-ban perelt, és bár a vita olyannyira elhúzódott, hogy egy ízben még azt is nyilatkozta, „halasztják és halasztják, abban a reményben, hogy meghalok”, végül nyert. 2006-ban visszakapta a festményeket, melyek közül az Adele-portré egy aukción 135 millió dollárért kelt el, s így a valaha volt egyik legdrágább alkotás lett, melyet elárvereztek.

Már megint az oroszok

Nagy volt a feszültség két éve a németek és az oroszok közt – egy kiállítás miatt. A pétervári Ermitázsban olyan bronzkori leletek kerültek a vitrinekbe, melyeket az oroszok még a II. világháború során hurcoltak el Németországból. Kifejezetten pikáns volt a helyzet: a tárlatot a két ország vezetője, Angela Merkel és Vlagyimir Putyin mint házigazda, együtt tekintette meg. A kancellár egy adott ponton kijelentette: vissza kellene szolgáltatni a tárgyakat.

Putyin erre annyit válaszolt: jó lenne befejezni ezeket a műkincsvitákat, még mielőtt Németországnak vissza kéne adnia egy csomó dolgot a törököknek. Mellesleg – folytatta Putyin – az átlag múzeumlátogatóknak teljesen mindegy, hogy Berlinben vagy Szentpéterváron vannak kiállítva a tárgyak. Nem adtak vissza semmit a németeknek, a kiállítás pedig nagy sikert aratott.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!