Kevés a löttyös indulat

– A kaméliás hölgyben végleteket játszhat, lehet őrületesen vonzó, és csontra soványodottan haldokolnia is kell.

– Sokat segített ebben, hogy rögtön befogadott a Magyar Színház társulata. A próbák alatt tényleg igazi csapatmunka volt.

– Pedig nyilván kiélezett helyzetbe került, hiszen új igazgatója van a színháznak, ahol többeknek nem hosszabbították meg a szerződését, jó néhány színészt nyugdíjaztak, miközben önt éppen ekkor szerződtették, ráadásul a férje rendezte egy főszerepben.

– Ha én egy nagyon tehetségtelen, vagy primadonna alkatú színésznő lennék, aki gyilkolja maga körül az embereket, akkor ez biztosan kínos helyzet lenne. De egyáltalán nem vagyok ilyen. És akikkel a Magyar Színházban találkoztam, szintén nem ilyenek. Mindenki dolgozni akart. Nekem is voltak hasonló gondolataim, mint amilyenekre rákérdezett, de aztán beszéltünk is ezekről, és többen megnyugtattak, hogy hülye vagyok, ha ilyesmiken agyalok, senki nem szaggatja a ruháját irigységében.

– Láttam a gyerekét a premieren. Fontos volt, hogy ott legyen?

– A nagyobb, a tíz és fél éves ott volt, a kis négyéves azért nem. Kicsit féltem bizonyos jelenetektől, meg attól, mit szól, hogy prostituáltat játszom, de ő másként néz engem. Amikor ki vagyok festve, szép ruhákba vagyok felöltözve, látom, hogy megdöbben. Büszke is, hogy a mama így néz ki, miközben mégis meglepődik, mert nem ezt szokta meg.

– Civilben általában a lehető legegyszerűbben öltözködik.

– A legtöbb színésznő így néz ki otthon, mert a színházban annyit kell öltözniük, meg festegetniük magukat, hogy próbálnak pihenni.

– Beszélt a lányával, Annával az előadásról?

– Kérdeztem, nem unta-e nagyon, mert azért ez egy gyereknek hosszú, este tízig tartó előadás. Mondta, hogy néha kicsit unta, de egyébként nem. Abból pedig, hogy kurtizánt játszom, nem fogott fel semmit. Legalábbis remélem.

– Azt szokta mondani, hogy szeret filmezni, szinkronizálni, de fontosabb az ön számára a színház, a legbüszkébb viszont a gyerekeire.

– Amikor megfogom a kis kezüket és elalszanak, az isteni érzés. Sok minden jó van az életben, de ennél nem hiszem, hogy van jobb.

– Netán máshogy is játszik a színpadon attól, hogy anya?

– Persze. Meg, ahogy öregebb lettem, már nem vagyok annyira hebehurgya, tudatosabb lettem a munkámban. Régebben azt hittem, csak abból áll a színészet, hogy beleviszem a szerepbe a nagy, „löttyös” indulatokat, és jövök-megyek a színpadon. Meg őszinte vagyok. Azóta rájöttem, hogy nem csak így van ez, föl kell építeni egy szerepet, az ember agyának és érzelmei­nek is működnie kell.

– A szakma abszolút elismeri, de nem sztár. Hívták pedig több szappanoperába is, ezeket a feladatokat azonban nem vállalta.

– Nincs kedvem ezekben szerepelni, annyira pedig nem hiányzik a pénz, mert nem élünk nagylábon. A Blaha Lujza térhez közel lakunk, van egy Suzukink, meg egy kis parasztházunk is, és nem éhezünk. Szerintem jól vagyunk. Ezért nincs szükségem arra, hogy pénzért mindenféle hülyeséget játsszam, mert a rossz munkák rombolják a tehetséget.

– Miközben két sorozatban, a Doktor House-ban, meg a Szellemekkel suttogóban azért szinkronhang.

– A Doktor House-t szeretem csinálni, jó a történet, és a szinkronizáló kollégák is azok. A másik sorozatot szeretik a nézők, már évek óta szinkronizálok benne. Sokan a szinkronszerepeimből ismernek, de nincs ezen mit tépelődnöm.

– Vagyis azon ritka színészek közé tartozik, akik mind szakmai szempontból, mind magánéletileg, nagyjából rendben vannak?

– Mindkét szempontból jól vagyok. Amellett, hogy befogadtak a Magyar Színházban, hagynak máshol is dolgozni. Gáspár Sándorral játszom majd egy kétszereplős darabban, a Krumpli­rózsákban, a Pinceszínházban. A Budapest Báb­színházban pedig Csuja Imre partnereként Übü mama leszek. Amikor Kállai Feri bácsi azt mondta, hogy én majd negyvenéves korom fölött leszek jó színésznő, huszonegy évesen majdnem elájultam. De tényleg érzem, hogy a külsőm, meg a belsőm összhangba kerül.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!