Sokan el sem tudják képzelni, hány ember kezén megy át egy könyv, mire a kosarukba kerül. A könyvkiadás rejtelmeibe Baranyi Vivien kiadóvezető vezetett be minket.
A külföldi és a magyar szerzők műveinél kissé máshogy kezdődik a történet. A hazai köteteknél általában a szerzők keresik meg a kiadót, vagy a kiadó keresi meg azoknak a műveknek a tulajdonosát, amelyeket ki szeretnének adni. Ha egy mű átmegy a rostán, szerződést írnak, és a könyv felkerül a kiadandó művek listájára.
A külföldi szerzőknél kissé más a helyzet. Itt ugyanis a kiadó megkeresi azt az irodalmi ügynökséget, amely az író munkáival foglalkozik, és megvásárolja a kiadás jogait. A könyv megszerzése után a szöveg a fordítóhoz kerül, akinek általában körülbelül (a szöveg nehézségétől és hosszúságától függően) 2-3 hónapja van arra, hogy lefordítsa azt. A kiadók jobbára állandóan foglalkoztatott fordítókkal dolgoznak, de egy-egy kötetnél az is fontos, hogy a szöveg és fordítója közt legyen valamilyen kapcsolat. Van, aki regényeket fordít szívesebben, van, aki más műfajokban jobb. Az ismeretterjesztő vagy tudományos műveknél az is fontos szempont, hogy a fordító meg tud-e birkózni a szakkifejezésekkel, érti-e, miről van szó. A fordítás elkészülte után a felelős szerkesztő lapoz bele a szövegbe, hogy eldöntse, jól sikerült-e a magyar nyelvre való átültetés, vagy vissza kell azt adni egy kis utómunkára. Tudományos munkák esetében egy szaklektor is ellenőrzi, hogy minden rendben van-e. Ha a fordítás átment a rostán, a szöveggondozó szerkesztő sorról sorra összeveti az eredeti szöveggel. Nem csak félrefordításokat keres, de a stiláris hibákat is kijavítja. Emellett egységessé teszi a szöveget, és a magyar nyelv szabályai szerint megregulázza azt (nem mindegy például, hogy az angolul használatos Leo Tolstoy, vagy a magyar átírás szerinti Lev Tolsztoj szerepel a szövegben). Egy magyar nyelvű kötet esetében a szerkesztő az íróval konzultál az esetleges változtatásokról. A szöveg ugyanis ezután a fázis után a tördelőhöz kerül, aki formát ad a betűtengernek. Ez egy nagyon fontos állomása a könyv kiadásának, a tördelő (esetleg karöltve a műszaki szerkesztővel) ugyanis képes kialakítani egy-egy könyv arculatát. A különböző betűtípusok más-más hangulatot sugallnak, lehetnek elegánsak, vagy éppen komolytalanok, ennek pedig összhangban kell lennie magával a művel is. Nem mindegy az sem, hogy a betűtípus könnyen olvasható-e vagy sem, hiszen egy több száz oldalas könyv esetében elrettentheti az olvasót, ha csak nehezen tudja kibogarászni a betűket. Ezzel párhuzamosan a grafikus elkezdi megtervezni a kötet borítóját. Ehhez kap egy kivonatot a műről, hogy tudja, miről is van szó. Emellett megnézi, más országokban milyen borítóval jelentették meg az adott kötetet, és a benyomásai alapján készít néhány tervet, melyek közül már a szerkesztőség többi tagjával közösen választanak, és változtatnak a könyv „ruháján”, ha szükséges. Eközben a szöveg sem pihen, a korrektor vagy olvasószerkesztő ugyanis nyelvtani hibák után kutat, és javítja azokat. Az ő korrekciói alapján a tördelő is javít a szövegben, amit a szerkesztő újra elolvas, és jóváhagy. Ez a kör annyiszor futtatható újra, ahányszor szükséges, a cél természetesen a hibáktól mentes, egységes szöveg.
Ha a kiadó késznek nyilvánítja a könyvet, mehet a nyomdába. Itt még előzetesen eldöntik, milyen papírra nyomják. A papír vastagsága a kötet vastagságát és súlyát, minősége pedig annak kinézetét is befolyásolja, a szépirodalmi művek általában elegáns, fehér papíron „mutatnak”, míg a szakirodalom, a polcról csak alkalomadtán lekapott lexikon esetében a sárgásabb felület is megteszi. Ugyanilyen fontos kérdés a borító esetében, hogy kemény vagy puha kötésben jelenjen-e meg a kötet. Régebben a magyar szépirodalmi művek esetében szentségtörésnek számított a puha borító, ami inkább az Albatrosz-könyveket öltöztette; ezek a rigolyák lassan feloldódni látszanak. Ráadásul a technika fejlődésének köszönhetően mára a ragasztott könyvek sem esnek szét az első lapozás után, így éppolyan tartósak, mint keménykötésű társaik. Ha a könyvek készen és ropogósan kigördülnek a nyomdából, a terjesztőhöz kerülnek, aki „szétszórja” azokat a boltokba. Eközben a marketingesek hirdetésekkel, a könyvekhez kapcsolódó programokkal, akciókkal hirdetik az új kötetet, melynek híre így eljut a vásárlókhoz, innen pedig – jobb esetben – egyenes út vezet az otthoni polcra.
Legnagyobb példányszámok:
Minden idők legnagyobb példányszámban elkelt könyve a Biblia. Több mint 6 milliárd példányt adtak el belőle, ám a tényleges számot nehéz megbecsülni. Charles Dickens 1859-ben megjelent Két város regénye című műve az első kiadás óta több mint 200 millió példányban fogyott, ezzel a nem szakrális, és pontosan dokumentálhatóan eladott könyvek közt ő tartja a rekordot. A legtöbbet eladott, szerzői jog által védett könyvsorozat a Guinness Rekordok Könyve. Minden idők legtöbb eladott könyvét jegyző szerző Agatha Christie. 88 kötete jelent meg, ezek közül csak az 1939-ben megjelent Tíz kicsi néger 100 milliónál is több példányban kelt el.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!