Tegye fel a kezét, akinek nem szorul össze a gyomra, ha meghallja azt a szót, hogy kémia. Azt már meg sem merném kérdezni, hogy ki szerette igazán ezt az iskolai tantárgyat – a tények azt igazolják: nem valami sokan. Itt az ideje változtatni ezen.
Ebben a tanévben országosan kémia szakon 416-an, vegyészmérnöki karon pedig kettővel kevesebben kezdték meg tanulmányaikat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a felvettek mindössze húsz százaléka fejezi majd be sikeresen az egyetemet. Ez már önmagában elég kevés, de a kémiatanulás és -tanítás szempontjából nem ez az igazi probléma. Hanem az, hogy évente körülbelül öten kapnak kémiatanári diplomát. Ha ez a tendencia megmarad, hamarosan eljöhet az az idő, amikor lasszóval kell tanárt keresni a laborokba.
Hogy az ijesztő kilátásokat megfékezzék, elindult tavaly egy program, a Chemgeneration Roadshow, amelynek célja, hogy a középiskolásoknak bemutassa, milyen szép, hasznos és varázslatos dolog a kémia. Hátha így nagyobb kedvvel kezdenek neki az egyetemnek. Az ELTE Kémiai Intézetében megnéztük, hogyan próbálják megszerettetni a rettegett tantárgyat a diákokkal.
Az előadás két részből állt, először a tanárok mutattak be kísérleteket, aztán pedig a harminc diák is az asztalok mellé állhatott, hogy kipróbáljon és elmagyarázzon valami látványosat. Már maga a labor is szörnyen izgalmas: a vitrinekben kék, zöld, sárga, vörös és megszámlálhatatlan fehér színű por, az üvegeken olyan izgalmas nevek, mint ammónium-metavadanát vagy magnézium-perklorát-hidrát. Az asztalokra kikészített felszerelések is kipróbálásra, megtapogatásra csábítják az embert: van kés, hőfúvó, pipetták, Bunsen-égők, lombikok és persze porok, folyadékok minden mennyiségben. Steril boszorkánykonyha ez, emberfeletti erőfeszítésre volt szükségünk, hogy ne nyúljunk semmihez.
És akkor még nem láttuk a kísérleteket! Pedig volt mit nézni: először a vízből lett némi öntözgetéssel előbb „tea”, majd „málnaszörp”, egy átöntéssel később „bor”, végül valami borzalmas kinézetű, barnás-kékes trutyi. Aztán készült némi elefántfogkrém, ami egy nagyjából narancssárga, gyorsan növő hab egy kis „ez meg az” összeöntésével, megnéztük a fáraó kígyóját és vulkánkitörést is szimuláltunk, illetve néhány gumimaci is pórul járt. Utólag is szeretnék elnézést kérni Dr. Rózsavölgyi Mártától és Dr. Wajand Judittól. Nagyon szépek voltak a kísérletek, mindent nagyon érdekesnek találtam – de ha kínpadra feszítenek, akkor sem tudom megmondani, hogy mitől változott meg a víz színe és hogyan bújt elő a kígyó a kémcsőből. A gumimacikat is nagyon sajnáltam, de borzalmas végük okairól nem tudok számot adni. Ezzel a szánalmas teljesítménnyel egyébként nagyjából egyedül voltam a teremben, a körülöttem időnként tátott szájjal álldogáló diákoknak ugyanis szemmel láthatóan volt fogalmuk arról, hogy mi is történik éppen. És élvezték, méghozzá nagyon. Főleg azt, amikor a mosogatószerbe vezetett földgáz révén keletkezett habot a vizes kezükre véve lángcsóvát tarthattak a tenyerükben. Ez egyébként nekünk is nagyon tetszett, főleg miután mi is kipróbálhattuk. Bár előtte alaposan tájékozódtunk, vajon fáj-e a művelet. Nem fájt, bár a fotós kollégának lepörkölődött némi szőr a kezéről…
A java azonban még csak ezután jött, amikor a diákok maguk láttak kísérletezésnek. Harmincan harminc különböző „varázslatot” próbálhattak ki, de hogy ne csak maguknak csinálják, el is kellett magyarázniuk a körülöttük állóknak, hogy mi miért történik. Ehhez először alaposan el kellett olvasniuk a kísérlet használati utasítását, csak ezután végezhették el a kísérletet, miközben minden lényeges információt megosztottak a többiekkel is. Így legalább mindannyian megtapasztalhatták azt is, milyen érzés tanítani. Körkérdésünkre egyébként kiderült, hogy azok közt, akik eljöttek a roadshow-ra volt, akinek az édesanyja kémiatanár, más az orvosi egyetemre készül, ezért kell neki a kémia, de olyan lánnyal is találkoztunk, aki egyelőre nem tudja, mi szeretne lenni, de a kémia mindig is érdekelte. A kilátások tehát biztatóak, láttunk egy teremnyi olyan középiskolást, akik igazán lelkesek, ha erről a tantárgyról, tudományról van szó. A program pedig egész évben tart majd, és bejárja az országot: Budapest mellett még hét nagyvárosban várja a kísérletezni vágyó diákokat.
Amikor eljöttünk, még javában nyíltak a laborban a cinkvirágok, művészi alkotások születtek kémiai reakciók segítségével, készültek piros és zöld kaviárgolyók és mindeközben folyt a tudományos értekezés is. Néhány év múlva pedig az is kiderül, hányan szerettek bele a bemutató során végzetesen a kémiába és a kémiatanításba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!