50 mikrogrammal – egy homokszem méretével – változott meg az etalonnak számító platina-irídium ötvözetből álló, henger alakú kilogramm-mintapéldány. Bár a változás, mely szabad szemmel nem látható, nem tűnik túl nagy jelentőségűnek, mégis rendkívül fontos, mivel a Franciaországban található Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatalban (BIPM) őrzött henger alapján határozzák meg és mérik a világ minden pontján a tömeget.
Nem volt ez mindig így. Korábban sokféle módszerrel, országonként, tájegységenként változó mértékegységek határozták meg, minek mekkora a súlya, így a kereskedelem egyik legfőbb gondja a népek közti mértékegységek állandó váltogatása volt. Gyakorlatilag minden, búza, arany, kenyér, keleti fűszerek kavarogtak a nemzetközi súlyok bűvöletében, melyek nem csak országhatáronként, de akár portáról portára járva is változtak egy kicsit.
1790-ben a francia nemzetgyűlés felszólította legkiválóbb tudósait, hogy alkossanak új, megbízható mértékegységrendszert, mely tudományos alapokon nyugszik. A decimális mértékegységrendszer alapegysége a grave volt, ami megegyezett 1 dm³ fagyponton lévő víz tömegével, mely majdnem azonos a mai kilogramm tömegével. A francia forradalom kitörése után azonban a grave-et, mely sem hétköznapi, sem politikai okokból nem nyerte el a polgárok tetszését (egyrészt mert hétköznapi használatra túl nagynak számított, másrészt a szó további jelentése „gróf” volt, tehát nemkívánatos személy a forrongó franciák között), lecserélték hát grammra. Ám az új alapmértékegység etalonjának (mintapéldányának) elkészítése igen körülményes feladat volt az adott technikai körülmények között, így készült egy kilogrammos etalon is. A nagyobb egység pedig fokozatosan kiszorította a grammot, nem csak mintaként, de alapmértékegységként is.
De miért is baj, hogy egy homokszemnyit változott a kilogramm etalonjának tömege? A definíció szerint, ha az etalonnal valami történik (például szennyeződés éri), akkor az egész világon minden test tömege számszerűen megváltozik. Ez azért lehetséges, mivel a meghatározás kimondja, nem az etalon lett egy kilogrammosra elkészítve, hanem az egy kilogramm annyi, amennyit az etalon mindenkori tömege. Ha tehát változik a mintapéldány, minden test súlya változik. A nemzetek a Franciaországban tárolt mintapéldány alapján rendelkeznek saját etalonnal is, ezeket azonban rendszeres időközönként össze kell hasonlítaniuk az eredetivel, és korrigálni az esetleges homokszemnyi különbségeket. A nemzetközi kilogramm tömegének megváltozása jelenleg ismét felhívta a tudósok figyelmét arra, ideje lenne egy olyan definíciót létrehozni, mely állandó egységeken alapszik és bármikor előállítható, így szükségtelenné válna a platina-irídium henger speciális tárolása és állandó újrakalibrálása is. És nem kéne a gombhoz varrni a kabátot.
A fizikában és a méréstudományban mértékegységeknek hívjuk azokat a méréshez használt egységeket, amivel a fizikai mennyiségeket pontosan meg tudjuk határozni. A módszer legfontosabb jellemzője, hogy a kísérletek bármikor azonos eredményekkel megismételhetőek. Ehhez szabványokra van szükségünk, az egységes mérési szabványok létrehozásához pedig a mértékegységek rendszerére. A leggyakrabban használt mértékegységrendszer az SI rendszer, melyet a XI. Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia fogadott el 1960-ban. Magyarországon 1980. január elsején lépett életbe.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!